2016. március 31., csütörtök

Az ételművész - Burnt


Bírom a gasztro-filmeket. …amikor „jóképű”, „extravagáns” kajákat mutogatnak másfél órán keresztül, és bónuszként még valami jóleső sztori is társul a kulináris élményhez...
A Vészhelyzet epizódokon edzett John Wells rendező igyekezett újszerű, extra fűszerezéssel feljavítani a tradicionális „feltétet”; s bár a koszt még így sem egyedülálló – Michelin-csillagot én magam biztosan nem adnék érte -, de szó mi szó, a végeredmény egészen pikánsra sikeredett. 


A Bradley Cooper által megformált sztárszakács, Adam Jones olyan, akár egy különc rock sztár: kb. 2 éve jött le a piáról (meg a koxról), rohadtul arrogáns, az allűrjei már-már elviselhetetlenek, s zokszó nélkül küldi el a pi*ba a beosztottjait, ha épp úri kedve úgy diktálja… de persze a szíve mélyén azért rendes fickó ő…
...megszállott, aki saját bevallása szerint 19 éves kora óta csak és kizárólag a konyhában érzi igazán otthon magát.
Jones-t az átlagnál magasabb célok vezérlik: nem pusztán jóllakatni akarja vendégeit, a mennyekbe kívánja röpíteni őket… ezt remekül ki is fejti a film egyik jelenetében, amikor is az orgazmussal állítja párhuzamba a kulináris élményt.
A fazon semmi másra nem vágyik, mint hogy megszerezhesse a hőn áhított harmadik Michelin-csillagot, s eme magasztos cél érdekében szinte bármire képes. 


A film Európa egyik legnagyobb gasztro-központjába kalauzolja a nézőt: a helyszín London! Kellemes multi-kulti közeg: Bradley Cooper mellett egy csomó "brit és európai ismerős" is feltűnik hosszabb-rövidebb időre a bő 90 perc során. Emma Thompson, a friss Oscar-os Alicia Vikander (2 szcéna erejéig láthatjuk, de így is lazán beragyogja a vásznat), francia kedvencünk Omar Sy, és a manapság egyre kevesebb film szerepet vállaló Uma Thurman. Az igazi meglepetés azonban Daniel Brühl, aki a homoszexuális gasztro-manager szerepében brillírozik! Zseniális a pali! 


Siena Miller ezúttal sem igyekszik megkedveltetni magát a nézővel, az ő karaktere nem is működik igazán, de a magabiztos Bradley Cooper, a hamisítatlan brit-hangulat, és a csodás kaja-kreálmányok simán elviszik a hátukon a filmet! 


John Wells mozija nem reformálja meg a műfajt - a lehetőségekhez mérten azonban a legkiválóbb alapanyagokkal dolgozik!
Bon appetit!

70%

2016. március 30., szerda

A turné vége - The end of the tour


David Foster Wallace neve nem cseng túl ismerősen az európai kontinensen – maximum az állhatatos könyvmolyok találkozhattak vele ez idáig.
…pedig a 2008-ban elhunyt író a ’90-es évek egyik legnagyobb posztmodern amerikai nagyregényének szerzője: az Infinite jest azóta is hivatkozások alapja, kult regény – a szó legnemesebb értelmében.


Wallace-t 2008-ban végül legyőzte több évtizeden át tartó mániás depressziója. Nem bírta a nyomást, s önkezűleg vetett véget életének.
A The end of the tour mindösszesen 5 napot ölel fel az író életéből. Azt a bizonyos 5 napot, amikor David Lipsky a Rolling Stone magazin riportere egy mélyinterjú megírásának szándékával meglátogatja Illinois-i otthonában 'a bestseller szerző' Wallace-t.
Lipsky egy írólegendára számít, helyette azonban egy hosszú hajú, fejkendős fickót „talál”, kutyástul, Alanis Morissette plakátostul, hétköznapi problémákkal és kétségekkel tele. 


James Ponsoldt rendező (The spectacular now; Szárazon) a Linklater-i hagyományokat követve rendkívül sokat „beszélteti” figuráit - ehhez ugye remek „apropó” az interjú, melynek köszönhetően jó mélyre áshatunk a karakterekben.
Nincs  mellébeszélés! Míg Linklater hajlamos csapongani, Ponsoldt Lipsky-je és Foster Wallace-a – még ha a társalgás kötetlen jellegű is – mindvégig borzasztóan komoly dolgokról diskurál. 


Érdekes látni, ahogy a szereplők a démonaikkal viaskodnak! Wallace a hirtelen jött sikerrel, Lipsky pedig a gyötrő kételyeivel: „Jesszus, Wallace nagyszerű, mi több, zseniális, felnőhetek-e valaha az ő zsenialitásához? Elég jó író vagyok? Vagy csak egy szimpla, középszerű firkász?
Ponsoldt filmjében az a legnagyszerűbb, hogy nem pózerkodik, s nem bánik kesztyűs kézzel a karaktereivel: hús vér esendő emberekként ábrázolja őket.
Jason Segelnél esendőbb figurát pedig aligha találhatott volna PonsoldtSegel a megszámlálhatatlan mennyiségű ’kóckomédiás’ szerep után végre igazi színész lehet! A fazon zseniálisan játszik! Nincsenek sallangok, nincs műmájerkedés! Jesse Eisenberg eltörpül mellette: ő most is „csak Jesse Eisenberg”, bár kétségtelen, hogy a „civil” fizimiska és jelenlét Lipsky karakteréhez nagyon is passzol…


A turné vége „akciódús” mozi, noha nem robbantanak és gyilkolnak benne; a pergő ritmust a lendületes párbeszédek adják.
Ponsoldt alkotása szívhez szóló, pedig nem használ hatásvadász elemeket; „csupán” az alkotó ember bonyolult, összetett lelkét tárja fel, s az alkotói szándékkal és tevékenységgel járó szorongást és lelki folyamatokat boncolgatja.
Minél többen tartanak nagyra, annál jobban félsz attól, hogy csaló vagy.
Óriási szerencse, hogy David Foster Wallace nagy sikerű és nagy hatású Infinite jest-jét a Jelenkor kiadó 20 évvel az amerikai megjelenés után a magyar olvasókkal is szeretné megismertetni. A könyv 2016 második felében jelenik meg! Ezek után tuti, hogy el fogjuk olvasni!
R.i.p. Mr. Wallace!

85%