2016. november 28., hétfő

Érkezés - Arrival


Az a lingvisztikai elmélet, miszerint a nyelv befolyásolja használójának világképét, egyáltalán nem új keletű, s nem a 20. században fogant. Már a 19. század egyik nagy gondolkodója/polihisztora/nyelvésze/esztétája, Wilhelm von Humboldt is pedzegette ezt a teóriát. Humboldt szerint „minden nyelvben sajátos világszemlélet rejlik.
Ezt a gondolatmenetet vitte – gondolta – tovább az un. Sapir-Whorf-hipotizés.  
Edward Sapir 1971-es, A nyelvészet mint tudomány c. könyvében ez áll: „Naiv dolog azt hinni, hogy az emberek a valósághoz a nyelv nélkül viszonyulnak, s hogy a nyelv csupán a kommunikáció és a reflexió alkalmi eszköze. A való helyzet az, hogy a világképet jelentős mértékben a nyelv határozza meg. Nincs két olyan nyelv, mely ugyanannak a társadalmi valóságnak a kifejezője volna.
Az anyanyelv tehát nem csupán arra szolgál, hogy a gondolatainkat formába öntsük: alapvetően befolyásolja és meghatározza a gondolkodásunkat!


Még Denis Villeneuve előző munkáit figyelembe véve is erős és hatalmas vállalás egy ’pláza-sci-fi’-t a Sapir-Whorf-hipotézis gondolatiságára alapozni. Még úgy is, hogy játékfilm lévén természetesen az Érkezés nem ás a lingvisztika mélyére. A figyelmet ellenben ráirányítja, s közben olyan elképesztő, fondorlatos, misztikus „sztorit” kanyarint, amely egészen új megvilágításba helyezi korunk sci-fijét és inváziós filmjeit.


Bármennyire is adja magát a Függetlenség napja párhuzam, Denis Villeneuve mozija köszönő viszonyban sincs Roland Emmerich látvány orientált giccsparádéjával. E tekintetben biztosan sokakat átvert a trailer, ezért is lehetett tömve a moziterem tizenévesekkel – szegény kis srácok, vélhetően nem sokat értettek Villeneuve lírai sci-fijéből. Nem az ő hibájuk, ez a film egész egyszerűen nem nekik szól!


Gondolkodós, elmélkedős alkotás az Arrival, Villeneuve csalafinta módon férkőzött be vele a pláza mozikba; noha művének poetikussága a nagyközönség számára nyilvánvalóan nehézkes és túlontúl elvont.
Szóval véletlenül se számíts röpködő alienekre, látványos attack-ra és lélegzetelállító akciójelenetekre. Villeneuve „lágy”, sejtelmes sci-fit hozott tető alá, amelyet a fináléban egy olyan elképesztő csavarral fejel meg, mely legfőképp az első két széles körben is ismertté vált Shyamalan-film (Hatodik érzék; A sebezhetetlen) romantikáját, ízléses szentimentalizmusát idézi.
De itt van még nem túl távoli előképként Nolan Csillagok közöttje is – jóllehet, Villeneuve jóval líraibb húrokat penget a Batman-filmek direktoránál. 


Lassú, mégis feszült és izgalmas, költői, elgondolkodtató – gondolkodásra késztető – sci-fi az Érkezés. Minden filmbarátnak, filmrajongónak kötelező néznivaló 2016-ban! 

90%

2016. november 24., csütörtök

Ez itt Anglia - This is England


Shane Meadows filmje az 1980-as évek Angliájába kalauzol – nagyjából ekkor alapozták meg jelenlegi ideológiai nézeteiket a mai skinhead-mozgalmak. Ekkor történt az éles váltás, azaz a számos jamaicai bevándorlónak köszönhetően ska-t és reggea-t – „négerzenét” (!!!) - bömböltető Martens bakancsos munkásosztálybéli, eredendően békés fiatalok gangjeibe ekkoriban szivárogtak be a rasszista, neonáci nézetek. 


Kevesen tudják, hogy a skin-szubkultúra, vagyis a „bőrfejű” mozgalom kezdetben nem, hogy nem vallotta az extrém szélsőjobbos, antiszemita nézeteket, de egy csomó fekete bevándorlót is a tagjai között tudott!
A This is England épp a „kettéválást”, illetőleg az elkorcsosulást mutatja be, s mindezt egy 12 éves fiú szemszögén keresztül. Shaun apja nemrégiben vesztette életét a Falkland-szigetekért vívott háborúban. A világból kiábrándult, csalódott kissrác könnyen teszi magáévá a film egyik központi alakjának, a kóterből frissen szabadult Combo-nak extrém, idegengyűlölő nézeteit. 


Nem csupán a skin-szubkultúra deformációjának folyamatát, hanem Shaun – gyermeki - lelki vívódásait is nyomon követhetjük a This is Englandben. A film egyszerre szenzitív coming-of-age történet – első cigi, első üveg sör, első csók, stb. stb. - és érzékletes, autentikus korlenyomat/korrajz. 


A legfőképp a Blöff Tommy-jaként ismert Stephen Graham közel zseniális a szociopata Combo szerepében. Rettentően veszélyes a fazon! Mégis, Thomas Turgoose különös – kissé koravén – fizimiskája és karaktere miatt válik majd igazán emlékezetessé a film! 


Érdekes ugyanakkor maga a kontextusábrázolás, illetve a történetmesélés különös, szenvtelen modora is: eleinte mintha csupán brahiból törnék össze a srácok a „paki” vegyesboltos üzletét. Mintha kezdetben szimplán csak a „punkság”, az „anarchia”, illetve a munkásosztály kiábrándultsága vezérelné őket. Majd ezzel a kiábrándultsággal vegyül szépen lassan, módszeresen a kivagyi gőg, és az übermensch tudat. 


Shane Meadows mozija nem bontja elemeire, nem vesézi ki a rasszizmus és a fasizmus rákfenéit. A This is England kerüli a didaktikusságot és a tanító jelleget, nem papol, nem is igen foglal állást. Elmond egy látszólag egyszerűnek tűnő felnövés történetet, és közben rámutat bizonyos problémákra. A végső konklúziót majd te levonod! 

85%