2016. december 30., péntek

Captain Fantastic


Hűha! Itt van kérem az év mozija, és ezek a gazok már megint rejtegetik előlünk! Oké, volt pár szerencsés, aki a Cinefesten már részesülhetett az élményben; és ugye aki nem rest kutakodni a „netes videotéka” virtuális polcain, már az is „kikölcsönözhette” a filmet, de hogy egy ilyen sokrétű, sokatmondó, mély, és egyúttal mégis rendkívül szórakoztató alkotás ne kerüljön mozikba. Hmmm. Emberiség - de minimum mozirajongók - ellen elkövetett bűntett.
Matt Ross filmje szenzációs! Igazi érzelmi hullámvasút: megnevettet, feldühít, lázít, megríkat, és ellágyítja a szívet. És mindezt nagyjából egyszerre, egy azon időben!


Ben (Viggo Mortensen közel zseniális!) a társadalomtól tudatosan elszeparálva neveli gyermekeit valahol észak-nyugaton, a Sziklás-hegység peremén, az erdő legmélyén. Furcsa kis bohém kolónia ők: vadásznak, sziklát másznak, napközben a testüket edzik, esténként pedig az elméjüket. A gyerekek kötelezően Tolsztojt és Nabokovot olvasnak, és mindenki ámulatára – de legfőképp a miénkre - még a legkisebb Zaja-nak is határozott, markáns véleménye van az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatáról.


Időközben azonban fény derül egy lappangó, családi tragédiára is: a gyerekek édesanyja már közel 3 hónapja kórházban fekszik. Egy este aztán borzasztó hír érkezik. A súlyos depresszióval küszködő Leslie önkezűleg vetett véget életének „odakint”, a való világban, a kórházi ágyán. A gyerekek anyai nagyszülei Ben-t és szélsőséges világlátását okolják a történtekért, s kilátásba helyezik: amennyiben a férfi megpróbál megjelenni felesége temetésén, óriási balhé lesz! Természetesen Ben tojik az após fenyegetéseire, s a gyerekekkel útnak indul északról délre a Steve nevezetű iskolabusz-jellegű hippi járművel, hogy annak rendje és módja szerint mindnyájan részt vegyenek a szertartáson. A dolgot tovább bonyolítja, hogy az édesanya buddhista nézeteket vallott, s végrendeletében hamvasztást kért, annak is egy igen extrém módját! Nincs mese, Bennek és a gyerekeknek teljesíteniük kell az édesanya-feleség utolsó kérését: a testet valami módon el kell hamvasztaniuk, majd egy közel eső wc-ben le kell húzniuk az asszony maradványait! 


Meredek, tudom, de hát – miként Ben – úgy maga a film is ellene megy minden nemű konvenciónak. Matt Ross mozija kiváló, már-már tanítanivaló dramaturgiával bír, mégis, ami a legerősebb pontja a Captain Fantasticnak, az az emocionális töltet! És hát nem azért járunk moziba, nem azért nézünk filmeket, hogy azok hatást, jó esetben pedig katartikus hatást gyakoroljanak ránk? A Captain Fantasticnak sikerül a mutatvány, amellett, hogy olyan mély és iszonyúan aktuális mondanivalóval bír, amely már önmagában is rendkívül figyelemre méltó és kivételes. Átértékelteti velünk a minket körülvevő világot, és mindezt nem erőszakosan, szájbarágósan, hanem játszi könnyedséggel, valami egészen furcsa, sajátos eleganciával teszi. Matt Ross könnyed köntösbe csomagolja a súlyos közölnivalót, s így már csak rajtunk múlik, hogy vesszük-e az adást. Ha igen, akkor egy egészen elképesztő utazás/élmény részesei lehetünk!


Mert hogy a Captain fantastic szórakoztató, intelligens, szarkasztikus humorral megáldott film, kalandos, izgalmas road movie, mélyen átélhető, szívfacsaró dráma, és baromi erős társadalomkritika egyben! És akkor számos erényéről és „oldaláról” még nem is beszéltem...
Matt Ross mozija egy csomó fontos, morális, létünket érintő kérdést feszeget! Mi az ember szerepe a társadalomban? Egyáltalán, van-e értelme „szerepekről” beszélni? Mit jelent igazándiból a felelősségvállalás? Mi az a pont, ameddig felelősséggel tartozunk? Lehet-e értelmes, elfogadható válasz a „szegregáció” a bennünket körülvevő beteg világra? Elvonulhatunk-e egyáltalán? Vagy ami még fontosabb: van hová elvonulni? 
Megkapja magáét az intézményesült/intézményesített vallásosság – de még milyen stílusosan! -, a konvenciókhoz való foggal-körömmel ragaszkodás, a szemellenzős látásmód, a megfeleléskényszer, miközben az ezekkel való elszánt ellenszegülést is – csak, hogy még összetettebb legyen a kép - pellengérre tűzi a forgatókönyv. 


Matt Ross szerzői munkája végül is állást foglal - mégsem didaktikus, mégsem demagóg.
Bár tisztában vagyunk vele, hogy nem hibátlan a film, viszont olyan erős hatást és érzelmi reakciót képes kiváltani a nézőből, ami ritka, mint a fehér holló. Ebben az évben pedig pláne nem nagyon tapasztaltunk ilyet! Nem is kérdés hát, számunkra – úgy, hogy még azért számos erősnek tartott mozit nem állt módunkban csekkolni – a Captain Fantastic eddig az idei év legfelemelőbb, legintenzívebb mozi élménye!

100%