2016. április 27., szerda

Deadpool


Képregényfilmes közhelyek sutba vágva! Deadpool az a szuperhős, akit még az is rokonszenvesnek talál, aki rosszul van a comic movie-k klisés szabályrendszerétől - a főhősök rendszerint béna, patetikus, dagályos monológjaitól! 


Deadpool a tulajdonképpeni inverze az ideális szuperhősnek: mocskos szájú (azaz trágár), picit idétlen és rendkívül komikus. Szokatlan közjátékokkal szakítja félbe véres kaszabolásait: interaktív játékba invitálja közönségét, ripacskodik, mint valami elcseszett – de amúgy szimpatikus – bekokózott, extrovertált rock sztár. 


Deadpool fittyet hány az elvárásokra, ellenben – miként minden jóravaló x/y man – ő maga is él hal a gyengébbik nemért, ezért a brazil származású Morena Baccarin – vagyis Vanessa – személyében ő is rátalál arra a nőre, akiért érdemes harcba indulnia. 
Az esély – főként az előzetesek alapján – bőven megvolt arra, hogy jópofáskodó, „olcsó” vicceket ontanak majd magukból a srácok, de az a szitu, hogy Marvelék tényleg kitettek magukért, s nem szégyelltek még önmagukból is viccet csinálni! Öniróniából tehát ötös, a pop kulturális utalások – „azt csinálod velem, mint amit a Limp Bizkit tett a ’90-es évek végén a könnyűzenével” etc. – kurvára működnek, a gegek többségében erőteljesek és valóban mosolyra fakasztják az embert, ezen felül pedig a tempó is teljesen rendben van; az akció szcénák ütősek, s a képi megoldásokra sem lehet panasz! 


Egy ilyen jellegű mozihoz képest a Deadpool viszonylag szerény büdzséből "építkezett" (58 millió USD), azonban – tök friss adat – csak az USA-ban 361 misit fialt a film, úgyhogy már most a Marvel egyik legjövedelmezőbb alkotásáról beszélünk, s a stúdió természetesen bejelentette, hogy 2017-ben jön a folytatás! 


Az eddig többnyire vizuális effekt-felelősként és animátorként tevékenykedő első filmes Tim Miller mozija első osztályú szórakozás! Bátran ajánljuk – jószerivel – mindenkinek, aki vevő egy Kick-ass-szerű bátor, invenciózus, szellemes, ötletes szuperhős kalandra! 

80%

2016. április 25., hétfő

The survivalist


Posztapokaliptikus mozgóképes víziókkal tele a padlás. Az eddig csupán rövid filmeket jegyző brit Stephen Fingleton azonban The survivalist c. alkotásával – nyugodt szívvel kijelenthetjük - új távlatokat nyitott a szubzsánerben.
Fingleton disztópiája kibaszottul zord és rideg!
Itt kérem nincs mellébeszélés – egyrészt: a rendező nagyjából a 20. perc tájékán ad egy-egy borzasztóan kimért, elmormogott predikatív szószerkezetet szereplői szájába, másrészt: a The survivalist olyan posztapokaliptikus mozi, amilyennek minden posztapokalitpikus mozinak lennie kéne: rohadtul nyomasztó! 


Nincs túlmagyarázva a történet, csak sejteni véljük, hogy valamiféle gazdasági összeomlás/válság utózöngéivel kényszerül szembenézni a film szűkszavú, névtelen „hőse”. A fickó remeteként, a vadonban próbál túlélni: önellátó gazdaságot vezet, növényt termeszt, vadászik… Mindeközben pedig kurvára „résen van”, hiszen az embertelen körülmények kellős közepette bárki képes lenne elnyisszantani a torkát egy kis élelem reményében...
…főszereplőnk életébe aztán váratlanul betoppan két ismeretlen nő (anya-lánya). Az új élethelyzet új kihívások elé állítja a magának való férfit…


Stephen Fingleton mozija rezignáltan tárja elénk a drámai alapszitut…
Ennyire érzékletesen azonban még egyetlen hasonszőrű alkotás sem ábrázolta a túlélésért vívott kőkemény küzdelmet! Többek között ennek az ’ambivalenciának’ köszönhetően válik igazán emlékezetes mozivá a The survivalist: Fingleton szembemegy a konvenciókkal, bátran, merészen illusztrál, játszik az emócióinkkal - hasonlóan, mint John Hillcoat a 2010-es Az út c. Cormac McCarthy adaptációban…
Hőseink – antihőseink - egymásrautaltsága/viszonya zavarba ejtő: bármilyen lelki – és testi függés dacára is képesek egymás ellen fordulni - pusztán a túlélési ösztön vezérli őket.
A színészek kiválóan teljesítenek, Mia Goth - Shia LaBeouf barátnője – tökéletes választás volt Milja szerepére, de az ír származású Martin McCann (A titánok harca; X+Y) sem okoz csalódást - szuggesztív, erős karakter. 


Stephen Fingleton filmje „nehéz” trip, számos „megterhelő” képpel és jelenettel...
Csak haladóknak!

80%