2018. szeptember 21., péntek

TOP 20 kedvenc börtönfilmek



20. AZ UTOLSÓ ERŐD (2001.)


Irwin tábornok, vagyis Robert Redford harca az elnyomó hatalom ellen. Mindez a börtön rideg falai között. Az „elnyomó hatalom” képviseletében pedig nem más vigéckedik, mint a mindig zseniális James Gandolfini! Kicsit teátrális mozi, de ezeknek az arcoknak mindent megbocsátunk, pláne ha ilyen sodró, és lendületes a sztori!

19. A GÓRÉ (2017.)


Ric Roman Waugh kicsit kapkodós, önfejű, de vitathatatlanul hatásos, szuggesztív börtönfilmje a Shot Caller. Nikolaj Coster-Waldau (Trónok harca) one man show-ja kétségkívül izgalmas, az általa alakított karakter nem különben. A sztoriban pedig van kraft, hisz egy minden tekintetben érdekes átalakulásnak lehetünk szemtanúi - börtönnek legyen hála.

18. AZ ELÍTÉLT (2008.)


Val Kilmer figurája… no és Stephen Dorff egyik legütősebb, legtutibb szerepe! Időközben Az elítélt kult – titulust vívott ki magának. És hát nem is szeretnénk megkérdőjelezni a tényt, hisz a film összességében rendben van, még ha nem is a legveretesebb börtön mozi, amit valaha láttunk. Viszont piszok szórakoztató, és frankón egyben van!

17. 211-ES CELLA


Politikai mondandóval – és gondolatokkal – átszőtt börtönlázadós mozi, a feszült, akciódús fajtából. Spanyol virtus!

16. STARRED UP (2013.)


Brit böri, 19 éves elítélt a nagyok között! Jack O’Connell zseniális, David MacKenzie (a kiváló A préri urai fűződik még a nevéhez) realista képet fest a rácsok mögötti viszonyokról. Hazánkban nem kapott bemutatót a Starred Up, pedig a zsáner egyik legfigyelemreméltóbb darabja az elmúlt évtizedből!

15. ÖRDÖGSZIGET (2010.)


A helyszín a norvég Bastoy szigete, ahol a 20. század elején egy kegyetlen, fiatalkorúak számára fenntartott büntetés végrehajtási intézet működött. Eme zord közegbe érkezik a 17 éves Erling, aki  erőteljes, szuggesztív jelenlétével felkavarja az állóvizet - melynek következménye a börtönlázadás. Természetesen semmi sem maradhat büntetlenül… 

14. ÉHSÉG (2008.)


A később a 12 év rabszolgasággal mennybe ment Steve McQueen 2008-ban letaglózó, erőtől duzzadó filmet forgatott a Belfast-i Maze fegyházban éhségsztrájkot folytató foglyok történetéről. Michael Fassbender elementáris erejű játéka viszi a hátán a filmet. S a dokumentarista alaposság szintén az Éhség javára válik. Nem egy egyszerű menet, de mindenképp meghálálja a ráfordított időt-energiát! 

13. BRONSON (2008.)


Michael Peterson, a magánzárkák királya, az eszelős börtön-mumus, a kezelhetetlen gazember. Íme az ő sztorija, az ő életrajzi filmje. És nem utolsó sorban: Tom Hardy élete alakítása, s minden idők egyik legbetegebb, legfrusztráltabb börtönfilmje. A Charles Bronson-fétisben szenvedő Peterson a történelem legerőszakosabb rabjaként vonult be a köztudatba. A palitól nem csak társai, a fegyőrök is rettegtek, kiszámíthatatlan magatartása és agresszivitása miatt. 

12. MENTS MEG, URAM! (1995.)


Akkor most halálbüntetés, vagy sem? A színészként ismert Tim Robbins szenzációs mozija nem csak komoly kérdéseket feszegető dráma, hanem bivalyerős börtönfilm is. Sean Penn Oscar-jelölést érő alakítása, valamint Susan Sarandon Oscar-t érő (!!!) játéka, s Robbins kiváló forgatókönyve gondoskodnak arról, hogy örökre az emlékezetünkbe véssük a látottakat!  

11. A KÍSÉRLET (2001.)


Az azóta már – a hitelességét tekintve - több ízben is megkérdőjelezett stanfordi börtönkísérlet nyomán készült német mozifilm valóságos adrenalin bomba. Oké, csak játsszák a fiúk a „kótert”, de akkor is zsigeri börtönélményben lehet része annak, aki befizet Oliver Hirschbiegel tempós, feszült, kiválóan szerkesztett thrillerére! 

10. SLEEPERS - POKOLI LECKE (1996.) 


Nem csak és kizárólag börtönfilm. Hisz a Sleepers tartalmaz egy igen erős gengsztermozis árnyalatot - továbbá egy oknyomozós, valamint egy tárgyalótermi thriller – szál is ott húzódik a szkriptben. A Kevin Bacon által zseniálisan megformált Nokes a filmtörténet egyik legszemetebb fegyőre, az uralma alá vont javítóintézet pedig az egyik legkegyetlenebb, amit vásznon valaha láttunk. A pokol konyhája-béli srácok kálváriáját bemutató Sleepers méltatlanul alulértékelt mozi. Pedig Barry Levinson kitűnő munkát végzett a rendezői székben, s a színészgárda is szenzációs. Robert De Niro, Jason Patric, Brad Pitt, Minnie Driver, Dustin Hoffman, Brad Renfro… és a jellegzetes, felejthetetlen vészjósló hangulat. Fiatalkorunk egyik nagy kedvence!  

09. A KÍMÉLETLEN (2018.)


Billy Moore alászáll a poklokba, hogy aztán megtisztulva, új emberként térjen vissza hazájába, a világ talán legkeményebb börtönéből, a Bangkok Hiltonként közismert thai fegyházból. Bokszfilm, börtönmozi - kettő az egyben. Jean-Stéphane Sauvaire alkotása az utóbbi évek egyik legjobbja – nem csak a zsáneren belül!  

08. BÜNTETŐ ÖKÖL (2017.)


S. Craig Zahler cseles mozija, mely kezdetben inkább karakterdrámaként viselkedik, s csak nagyjából a játékidő felétől válik vérmes, kőkemény börtön sztorivá. De még milyen vérmessé! Vince Vaughn nem is a rácsoktól óhajt szabadulni, sokkal inkább a démonaitól, a múltjától. S a legpokolibb börtöncella sem tudja eltántorítani attól, hogy a családját, a szeretteit megóvja a bajtól. Kultgyanús mozi, extrém börtönfilm. 

07. PILLANGÓ (1973.)


A könyvhöz nem ér fel – Henri Charriére regénye egész egyszerűen zseniális és utánozhatatlan -, de Steve McQueen és az emlékezetes alakítást nyújtó Dustin Hoffman kitűnő mozis élménnyé varázsolják a filmet.  Alapmű!

06. A PRÓFÉTA (2009.)


Börtönfilmbe oltott gengszter mozi. Tahar Rahim karaktere – és alakítása – felejthetetlen, s a film rideg hangulata is rendkívül emlékezetes. Az újkori börtönmozik legjobbja! 

05. SZÖKÉS AZ ALCATRAZBÓL (1979.)


Meg lehet pattanni a híres-neves San Francisco-i böriből, ahol annak idején maga a nagyság, Al Capone vendégeskedett? Clint Eastwood válasza egy határozott „igen”. No persze neki sem adják olyan könnyen a hőn áhított szabadságot. Don Siegel filmje lebilincselő, sok-sok év távlatából is. A börtönfilmek egyik megkerülhetetlen alapköve.

04. HALÁLSORON (1999.)


Frank Darabont mesteri mozija varázslatos börtön-mese. Stephen King novellája zseni, Darabont forgatókönyve úgy szintén. Tom Hanks, és a 2012-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Michael Clarke Duncan igazi éteri élménnyé nemesítik az egyébként is csodálatos történetet. Tanulság pt.1.: a John Coffey név örökre beégett a memónkba. 

03. APÁM NEVÉBEN (1993.)


Jim Sheridan 7 Oscar-jelölést begyűjtő, Garry Conlon megrendítő – igaz – történetét feldolgozó alkotása az egyik legmegrázóbb börtön-dráma ever! Pete Postlethwaite élete alakítását nyújtja, Daniel Day-Lewis pedig szimplán zseniális. Kultfilm!

02. A NAGY SZÖKÉS (1963.)


Tulajdonképpen „háborús klasszikus”. Ugyanakkor John Sturges alapműve mutatja be töviről hegyire a filmtörténet – bocs, „a történelem” - legemlékezetesebb szökési akcióját (1 éven át készültek rá az urak), melyet Steve McQueen hajt végre olyan nagyágyúkkal karöltve, mint James Coburn, Charles Bronson, vagy éppen Richard Attenborough. Náci fogolytábor, az évszám 1944. Nincs más lehetősége a brit pilótáknak: szökni kell! Még mindig, közel 60 év után is irtó izgalmas!

01. A REMÉNY RABJAI (1994.)


Oké, tudjuk, hogy elcsépelt, meg hogy minden listán az élen jár. De Andy Dufresne börtön-kálváriáját nem szerepeltetni egy „best prison movies” listán, egyenlő a szentségtöréssel. Kívülről fújjuk ezt a csodálatos filmet, s mind a mai napig képtelenek vagyunk megunni. A legnagyobb!!!

2018. szeptember 19., szerda

Láthatás - Jusqu'á la garde - Custody


Nem kell ahhoz elvált szülők gyerekének lenni, vagy akként felnőni, hogy Xavier Legrand filmje sokként érjen bennünket. Tény azonban, hogy azt, akinek vannak személyes tapasztalatai az ilyen jellegű felnőtt csatározásokban – akár alanyként, akár szenvedő félként, egykori gyerekként – még inkább meg fogja viselni a film.


Alattomos mozi a Láthatás, az egyik legjobb európai film, amelyet az utóbbi időben láttunk. Alattomos, mert noha végig ott munkál benne a feszültség – s tudvalevő, hogy a bomba előbb-utóbb robban -, szimpla családi drámaként indul. Hogy aztán kíméletlen thrillerként csapjon le ránk, s engedje szabadjára a történetben lappangó indulatokat. És bármennyire is extrém, vagy sokak számára elképzelhetetlen az elemi erejű végjáték, nagyon is valószerűek a történések!


Már rögtön az első jelenetben tapintani lehet a feszültséget: a két szülő ügyvédei kelnek birokra egymással. Az édesanya képviselője az apa agresszivitását hangsúlyozza, s érvként a két gyerek – a már 18. életévét betöltött „nagylány”, Josephine és a még elemi iskolás Julien – apjuktól való elzárkózását említi. Amelyet az édesapa, Antoine ügyvédje rágalomnak tart, s úgy véli, az édesanya manipulálja döntésükben és hozzáállásukban a gyermekeket. A bírónőt meggyőzi az iménti indoklás, s a kisebbik gyerek, Julien esetében, az anya, Miriam tiltakozása ellenére, a láthatás mellett dönt.  


Eztán két apa-fia hétvégét követhetünk nyomon, ami rögvest be is bizonyítja, hogy mi okból zárkózott el mind az édesanya, mind pedig a gyermek a kiszámíthatatlan, rapszodikus, s valóban agresszivitásra hajlamos Antoine-tól.


Legrand tanítani való módon építi fel a cselekményt. Apró kis elejtett utalásokból következtethetünk, hogy micsoda kínokat kellett kiállnia/átélnie már korábban is a családnak az apuka erőszakossága miatt.
A jelenetek nem szélsőségesek, nem hatásvadászok - nagyon is valósak! Lelki terror, passzív agresszió, folyamatos presszió és megfélemlítés. Ezek Antoine eszközei.
Aki, csak úgy, mint egykori családja, szintén óriási slamasztikában van; képtelen kezelni a fennálló helyzetet.


A szituáció tehát folyamatosan éleződik, s a finálé olyan katarzist hoz – anélkül, hogy mindezt teátrálisan, vagy célzottan katartikusan tálalná -, amelyhez mozifilm esetében már jó ideje nem volt szerencsénk.
Kiváló színészi alakítások, megrendítő, életszerű pillanatok, és egy óriási gyomros a film legvégén.
Elgondolkodtató, felkavaró mozi a Láthatás. Nem egyszerű szombat esti kikapcsolódás!!!

90%

Pszichoanyu - Tully


A Jason Reitman – Diablo Cody páros harmadik közös melója ez már, s noha a Pszichoanyu – jájj, de elcseszett, félrevezető cím ez már megint – nem olyan átütő, mint a Juno, mindenképp jobb, mint a középső darab, a Pszichoszingli.


Charlize Theronnak nagyon fekszenek az ilyen „átváltozós” szerepek. Most is jó pár kiló plusszal, leharcolva, smink nélkül, csapzottan állt a kamerák elé.
De bármennyire is irányított a dolog, a művésznő hót autentikusan hozza a három gyerekes, mindig tök fáradt, agyon terhelt családanya - karaktert.


Egyfajta óda ez az amazonként küzdő – és konstans helyt álló - anyukákhoz, akik sokszor erőn felül teljesítenek, miközben a férj inkább csak apukát játszik (mímeli a családfő szerepét), s közel sem vesz részt a napi rutinban olyan vehemenciával és olyan odaadóan, mint az elvárható lenne.


Reitman, azon túl, hogy esetenként azért picit túllő a célon, és beleszalad egy-két didaktikus jelenetbe, most is nagyon érzékletes.
Íme a szürke hétköznapok, a nagybetűs valóság: anyuka tejet fej, fel-le rohangál a három gyerekkel az oldalán, bajlódik a házimunkával, vizelési problémákkal küzd a szülés után. És semmi szépelgés: egy jelenet során még azt is kifejti, hogy ugyan szereti a férjét, nem gyermekei apja volt annak idején a tuti befutó, s tulajdonképpen ló nincs, jó a szamár is alapon döntött mellette.


Intelligens, különös film a Tully! Ráadásul a történet legvégén egy kvázi thrillereket megszégyenítő csavart is kapunk ajándékba, ami ugyan összességében sokat nem tesz hozzá a film mondandójához, mindenképp új nézőpontba helyezi az addig látottakat.


A Pszichoanyu frappáns kis szösszenet. Nem zseniális, nem tökéletes, de épp oly szerethető, mint az összes eddigi Reitman-mozi.
Hibáival együtt szerettük - megéltük, bírtuk a különc stílusát!
Charlize Theron pedig felejthetetlen – újfent!

75%

2018. szeptember 18., kedd

A próféta - Un prophéte - A Prophet


Jacques Audiard talán legridegebb, s egyben legkimunkáltabb filmje a 2009-es, számos díjat bezsebelt A próféta.
Alapvetően tipikus börtönsztori ez: a piti bűnöző bevonul a kóterbe, majd a ranglétrán felfelé tornázva magát, a korzikai gengszterek lótifutijából könyörtelen gazemberré gyúrja magát, aki nem rest átvágni a börtön-keresztapát, Luciani-t, s végül nem átall vért ontani sem – noha az első gyilkosság még igen csak megviseli a lelkét.


Ami miatt Audiard filmje sokkal több, mint a hasonló ívet bejáró alkotások, az az, ahogyan megfogja a kérdéskört, ahogyan mindent a maga egyszerűségében és „közvetlenségében” ábrázol.


Egy olyan párizsi fegyházban járunk, ahol kőkemény hierarchia van. Ami európai módon koszlott és feslett. Ahol az arab elítéltek feszülnek neki a helyieknek. Ahol a szemet-szemért – elv érvényesül - hatványozottan! No persze ez így önmagában nem nagy trüváj, láttuk ezt már korábban ilyen-olyan nézőpontokból. 


A bravúros a filmben a főszereplő, Malik karaktere (a fiatal Tahar Rahim elképesztően játszik), s az ő metamorfózisának ábrázolása, továbbá az a hiper-valóság, amelyet Audiard és filmes stábja a vászonra vitt.


Ez a kőkemény, rideg realitás. S illúzió, hogy a börtön „meggyógyítja” a bűnös lelkeket! Életre-halálra szóló küzdelem ez, gengszter-kiképzőtábor, ahol csak az maradhat életben, aki a benti kiskirályok szabályrendszere szerint játszik.


Talán született már jobb börtönfilm A prófétánál, de naturalisztikusabb, fájdalmasabb és kíméletlenebb aligha.


Malik szinte minden negatív történést közönyösen fogad, jóllehet, a Marseille-ben játszódó epizódban, látva a tengert, kisgyermekként vigyorog a plázson, s az oda tartó repülőúton is egy egészen más oldalát mutatja. Csak hogy ez a "kinti", ez nem az ő világa.
Ez az „intézmény”, ez nem az az intézmény!


Jacques Audiard kivételesen érzékeny rendező. Kíváncsian várjuk legfrissebb, Franciaországban épp holnap debütáló, legújabb westernjét (!!!) a The Sisters Brothers - t, amelyben először dolgozott amerikai sztárokkal, Joaquin Phoenix-el és John C. Reilly-val! Izgalmasan hangzik!  

90%

2018. szeptember 13., csütörtök

Bosszúállók: Végtelen háború - Avengers: Infinity War


A Marvel nem kispályázik: most aztán tényleg egymásra csúsznak az univerzumok képzeletbeli tektonikus lemezei! Pókember, Vasember, Amerika Kapitány, Thor, Hulk, Vízió, Fekete Özvegy, a wakandai Fekete Párduc, Doctor Strange, és még A galaxis őrzői is ide lettek citálva az intergalaktikus világmegmentéshez.


Szükség is van mindnyájukra, hisz Thanos, Gamora műfaterja nem csak a Földet, az egész univerzumot akarja térdre kényszeríteni.
…és a dolgok állása valóban kétségbeejtő. A Marvel pedig egy jottányit sem óhajtott enyhíteni a helyzet drámaiságán. A jók épp úgy hullanak a fordulatokban gazdag történet során, mint a gonoszok. És mivel a Bosszúállók számára finoman szólva sem kedvezően zárul a film, a rajongók készülhetnek a következő, 2019 májusára ígért utolsó nagy ütközetre, ami Thanos mindent elsöprő erejét figyelembe véve, szintén nem lesz sétagalopp.


Anthony és Joe Russo ezúttal valóban elkényeztették a Marvel-fanokat.
Annak ellenére, hogy szinte mindvégig szuperhős – azaz karakter – túltengésben szenvedünk, nem válik csapongóvá, zsúfolttá a film, és olyan érzésünk sincs, hogy csupán a külcsín miatt lett iderángatva egytől egyig az összes Marvel-világmegmentő.


A belbecs tehát nagyon is rendben van, a sztori követhető, az eseménysor következetes, a cselekményszövés pedig kifejezetten bátor.  
A szuperhősfilmek új dimenziója. Minden tekintetben!

80%

2018. szeptember 9., vasárnap

Jurassic World: Bukott birodalom - Jurassic World: Fallen Kingdom


Hiába keressük Steven Spielberg ’93-as klasszikusának a báját és zsenialitását a Colin Trevorrow-ék által újragondolt dínó-kalandban. A „park” szócskát a srácok „world”-re cserélték, ami a 2015-ben útjára indított, felturbózott jurassic-sorozat nagyratörő terveit hivatott jelezni. Igaz, inkább egyfajta oktondi megalománia ez, mint átgondolt újratervezés.  


Sok-sok év eltelt Spielberg Jurassic Parkja óta, a CGI napjainkban már ugye csodákra képes, a Trevorrow-csapat azonban mégsem tud olyan feszültséget pumpálni az újdonsült filmekbe, mint azt a legendás rendező tette a ’90-es években. Élethű dinoszauruszok ide vagy oda…
Nyilván az újdonság ereje is elveszett már, így a Jurassic World egyetlen fegyvere, hogy részről részre túllicitálja a korábbi epizódokat. Így lesz egyre látványosabb, mozgalmasabb, tempósabb, fékevesztettebb, és egyúttal picit ostobább is a jurassic-eposz.
Így kerülhet sor dínó-árverésre, és így léphet a színre a dns-manipulált szuper-dinoszaurusz, az indoraptor, akit a pénzsóvár főgonosz biológiai fegyverként óhajt rászabadítani az emberiségre.


Szóval óriási ostobaság és katyvasz az egész, viszont azt sem tagadhatjuk, hogy bizonyos értelemben még mindig szórakoztató, s noha Jessica Chastain ezúttal igen halovány, Chris Pratt azért menti a menthetőt, s J.A. Bayona – a kiváló Árvaház, és a remek Szólít a szörny rendezője – igyekezett a saját képére formálni a jurassic-sztorit, s valamelyest darkabbra venni a figurát, ami kifejezetten jót tett a filmnek. 


A Lockwood –birtokon játszódó utolsó bő fél óra egész okés – amolyan sötét hangulatú gót-soft-horror -, s a lezárás is hordoz magában annyit, hogy a következő Jurassic Worldre is elég lesz talán a muníció.
Sőt, ha nem cseszik el az urak, a JW-trilógia harmadik darabja lehet hosszú idő után az eddigi legizgalmasabb, legérdekesebb epizód. De nyilván erre még várnunk kell egy kicsit…

65%

2018. szeptember 7., péntek

Telivérek - Thoroughbreds


Páratlan hangulat, s a viszonylag szokványos történet ellenére, szokatlan megvalósítás.
Atipikus thriller: furcsa score-al – atonális zenefoszlányokkal - megtámogatott kétszereplős kamaradarab a Telivérek, amelyben az első filmes Corey Finley kifinomult stílusérzékről tesz tanúbizonyságot, s megmutatja, hogy jól időzített bemondásokkal, ötletes párbeszédekkel és műfajidegen narratívával lehet igazán újat mondani a thriller zsáneren belül. S mindeközben nem válik fárasztóvá a mutatvány, sőt, az izgalom és a feszültség mindvégig megmarad.


Az alapvető emberi emocionális megnyilatkozásokra képtelen, szociopata Amanda, és a kifinomult, de jéghideg úrilány szerepében tetszelgő Lily különös barátságának, egymásra találásának krónikája a Telivérek. A két lány egymást erősítve, támogatva próbál kitörni a hétköznapok fullasztó, egydimenziós börtönéből. Az egyetlen kiútnak a gyilkosság tűnik a számukra: eltenni láb alól Lily passzív-agresszív mostoha apját, a piti kis drogdíler, Tim segítségével.


Persze végül minden balul sül el, s Finley színdarab-szerű kamara-thrillere belekóstol picit a fekete-komédia műfajába is. A film azonban mindvégig megmarad kimért, kegyetlen, már-már ijesztően sötét, ultra-reális víziónak.


Olivia Cooke és Anya-Taylor Joy szenzációsak! Két érzelmi szegény csajszi tudatos randalírozása ez, egyfajta rendszerellenes, véres, kíméletlen lázadás.


Olyan mozi ez, amelynek a megtekintése után szarul fogod érezni magad. Lelkiismeret furdalásod lesz, amiért élvezted a műsort…

80%