2014. április 29., kedd

The way - Vándorút


Mi sül ki abból, ha Emilio Estevez – igen kérlek, Emilio Estevez!!! – filmet rendez?
Az az igazság, hogy egy nagyon klassz, eredeti, okos mozi!
Hitted volna? 


Emilio fogta a papát (Martin Sheen), és készített vele egy megható, szívhez szóló road-movie-t.
A főszereplő Tom fia életét veszti az El Camino-n.  Az elkeseredett idős fogorvos a Pireneusokba utazik Kaliforniából fia maradványaiért – majd végül úgy dönt, hogy beteljesíti az elhunyt Daniel akaratát, és végigjárja az embert próbáló zarándokutat. 


A drámai felütés ellenére a Vándorút meglepően jó kedélyű mozi, melyhez a gyönyörű tájak, a francia bájos kisvárosok és falvak, valamint az ellenállhatatlan nyugat-európai miliő szolgáltatják a nem mindennapi, csodálatos díszletet.
Már önmagában ez elég lenne az üdvösséghez, de szerencsére Estevez a forgatókönyvvel is törődött! Így a jól sikerült script és a lenyűgöző kontextus együttesen biztosítják a minőségi, feledhetetlen mozi élményt.

85%

47 Ronin


Az azért nem túl jó előjel, ha: 1. egy filmet nagyon sokáig forgatnak 2. az etyeki Korda stúdióban  zajlik az a bizonyos maratoni forgatás 3. folyamatosan tologatják a premier időpontját 4. a bemutató tulajdonképpen majd’ 2 évet csúszik 5. a rendező elsőfilmes 6. a forgatókönyvet az a Chris Morgan jegyzi, aki a meglehetősen „oláh” The fast and the furious: Tokyo drift szkriptjét követte el 7. szerencsétlen zöldfülű direktor nem képes kézben tartani a gyeplőt, így a tervezett – amúgy sem túl szerény - kb. 100 milliós büdzsét 175 millára dagasztja. …és még sorolhatnánk…


A 47 Ronin tehát borzasztóan rossz csillagzat alatt született, és hát ez kurvára látszódik/érződik is rajta.
A 175 misi jótékony hatását szinte egyáltalán nem érezni, pár milliós költségvetéssel látványosabb mozik készülnek manapság. Nem véletlen, hogy óriási nagy „financial failure” lett a film.
A CGI gyengusz, de emellett a plot és a történetvezetés is hagy némi kívánni valót maga után.
Sajnos lerí, hogy Carl Rinsch direktor meglehetősen tapasztalatlan még: ahol fel kellene pörgetni a sztorit, ott elaltatja, ahol pedig merengeni, drámázni kellene, ott indokolatlanul begyorsítja a tempót.


De hogy ne csak negatívumokat említsünk: a 47 Ronin azért szódával elmegy, mert szépek a díszletek, helyenként egészen szemet gyönyörködtető az operatőri munka, Hiroyuki Sanada személyében adott egy szuggesztív „mellék-főszereplő”, és nyilván sokaknak be fog jönni ez az Amerika-kompatibilis fantasy hangvétel.
Retro szamuráj movie helyett egyszerűcske kalandocska.
Boeing helyett kissé döcögős fapados…

60%