2015. január 31., szombat

The normal heart - Igaz szívvel


Az HBO tévéfilmjei évről évre egyre komolyabb témákat feszegetnek és egyre több A-kategóriás sztár bukkan fel bennük. Így volt ez nemrégiben a Dr. Halállal, s így van ez az Igaz szívvel esetében is.
…íme a recept: végy egy-két ismert arcot és jól csengő nevet (Al Pacino, Susan Sarandon, John Goodman kontra Mark Ruffalo, Taylor Kitsch, Julia Roberts), bízz meg egy tapasztalt rendezőt a film levezénylésével (Barry Levinson kontra Ryan Murphy), a téma hasson a néző szociális érzékenységére  – vagyis legyen kellően „vitás” – (eutanázia kontra homoszexualitás), végül: a sztorit alapozd megtörtént eseményekre!
…ironizálhatnánk tovább, tudnánk, de a helyzet az, hogy ezek jó filmek. No nem zseniálisak, nem katartikusak, de mivel klasszikusan „fontos” témához nyúltak, jó színészeket „mozgattak” és jól megírt „könyvre” épültek, ezért lett a végeredmény is.
Az Igaz szívvel c. filmről pedig valóban elmondható, hogy szinte teljes egészében kompromisszummentes alkotás. 


Ugyan ki gondolta volna, hogy valaha látni fogjuk Mark Ruffalo-t egy férfival smárolni és szenvedélyesen ölelkezni, és hogy ez egy cseppet sem lesz zavaró (?). Ryan Murphy (Ízek, imák, szerelmek; Kés alatt) The normal heart-ja ugyanis eléri azt, amit annak idején még az Oscar-díjas Philadelphiának sem sikerült. Jelesül, hogy ne egy melegekről szóló filmet lássunk benne, hanem egy ízig-vérig romantikus drámát.
Ehhez természetesen szükség volt a remek színészi alakításokra – főként Ruffalo, Taylor Kitsch és Matt Bomer részéről…


Persze csak úgy hemzsegnek a patetikus nagyjelenetek, de ehhez a sztorihoz passzol a szentimentalizmus, vagyis bocsánatos bűn, ha kb. 5 percenként kiakad egy-egy szereplő és szenvedélyes „hangos” monológba kezd.
Murphy-nek viszont a bravúr mégsem jött össze, egyes jelenetek emlékeztetnek minket, hogy ez bizony „csak” egy tévéfilm. Ugyanakkor ennél őszintébben és stílusosabban aligha lehetett volna feldolgozni ezt a témát. 


A 2015-ös Golden-Globe végül nem „jött” (az Igaz szívvel jelölve volt a legjobb televíziós minisorozat vagy tévéfilm kategóriában) de ettól függetlenül egy minőségi darabról beszélünk. Tipikusan Oscar-ra szokták pozícionálni az „ilyet”, épp ezért különösen szimpatikus, hogy az alkotók nem voltak telhetetlenek és az HBO kezébe adták a gyeplőt.
Jöhet a ’következő’, kedves mozi csatorna!

80%

2015. január 30., péntek

Brick mansions - Veszélyzóna


…bár mondhatnánk, hogy szegény Paul Walker (R.I.P.) azért még utoljára szerepelt egy jó moziban. De sajnos a Veszélyzóna sem jobb, mint a hirtelen tragikussággal fiatalon elhunyt színész összes többi filmje – tisztelet a kivételnek... 


A Brick Mansions-nak az a Camille Delamarre a rendezője, aki olyan "művek" vágójaként működött közre korábban, mint az Elrabolva 2., a Colombiana és a Szállító 3. …és ezen információk birtokában már nem is kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy a kétségtelenül francia név és a direktor eddigi melói alapján kitaláljuk, hogy ehhez a filmhez bizony Luc Bessonnak is köze van.
Ami sajnos nem túl jó előjel, tekintve, hogy a francia guru az utóbbi 10 évben alig tudott egy-két értékelhető alkotást letenni az asztalra.


...a Veszélyzóna egyébként egy tök ártalmatlan akciófilm - tök sablonos főhősökkel, tök sablonos ’főgonosszal’, és egy csomó erőtlen karakterrel…
Az is kezdő baki (zöldfülű rendezővel van ugye dolgunk!), hogy mindjárt az első 5 percben szemtanúi lehetünk a Brick mansions egyetlen igazán látványos és frankón megkomponált akció szcénájának. Ilyenből kellett volna még sok... Ezek után az összes jelenetet David Belle lélegzetelállító mutatványaihoz mérjük, de azt az élményt a továbbiakban már a film nem képes még csak megidézni sem…
A lezáráshoz közeledve aztán a műfajok között is cikázunk egy kicsit, ami szintén zavaró...


Meglehetősen szétesős mozi a Veszélyzóna. Még éppen nézhető, de ha jóféle, minőségi akcióra vágysz a közelmúltból, akkor válaszd inkább a John Wick-et, vagy a Raid 2-t.

50%