2016. október 31., hétfő

A könyvelő - The accountant


...azt írták, hogy „A könyvelő az év egyik legjobb szuperhős filmje.” Teljes mértékben egyetértünk, azzal a kis módosítással, hogy szerintünk nem az „egyik”, hanem „az év legjobb szuperhős filmje.”
Mert Affleck nem csak bazi okos – magasan funkcionáló autizmusának, vagyis Asperger-szindrómájának köszönhetően -, hanem baromi erős és jól képzett harcos is, a hivatásos katonaként szolgáló écsapa kőkemény neveltetésének hála. 


Gavin O’Connor filmjében az a legklasszabb, hogy: a végére konzekvensen minden rossz elnyeri a méltó büntetését; ez pedig, amióta világ a világ, mindig jóleső érzéssel tölti el a lelket. Másrészt Ben Affleck könyvelő karaktere tényleg az egyik legfasszántosabb, és legszokatlanabb akcióhős akit valaha láttunk a vásznon! Harmadrészt – bár a forgatókönyv nem a legmívesebb – O’Connor tapasztalt filmesként elképesztő ritmust diktál, s A könyvelő bő 120 perce hip-hop elillan. Negyedrészt meg – akárki, akármit mond – baromi nagy szükség volt már egy ilyen, alapvetően régi vágású, mégis rendkívül szokatlan tónusú akciófilmre, amely mer kimozdulni a zsáner szűkre szabott keretein/határain túlra. 


A John Grisham sztoriként induló cselekmény eleinte azt próbálja elhitetni velünk, hogy itt bizony egy sok szálon futó, összetett, agyalós krimit fogunk látni, majd úgy a 40. perc tájékán beüt a krach, megtörténik a pálfordulás, és onnantól kezdve nincs megállás: a fennmaradó időben jó kis pörgős, klasszul megkoreografált akciózás következik!


Ami a sztorit illeti, akadnak bőven kérdőjelek. A visszaemlékezős jelenetek icipicit esetlenek, nem beszélve a finálé – már-már abszurdba hajló - túlkapásairól. De J.K. Simmons kb. 5 perc alatt ledarált summázata is elég furán hat a történet derekán. O’Connor ellenben mindvégig rendkívül szórakoztató módon vezényel és egészen stílusosan, ízlésesen tálalja fura műfaji hibridjét; mely egyszerre idézi meg Az egy csodálatos elme atmoszféráját és a Bourne-mozik fékevesztett akciózását, miközben a Sydney Pollack-féle ’90-es évekbeli krimi klasszikus, A cég is felsejlik előképként. 


A sodró tempó közepette aztán picit el is rugaszkodunk a valóságtól, jó sok váratlan – hihetetlen (?) – fordulatra kerül sor a film utolsó harmadában. Mindez iszonyú bénán is elsülhetett volna, a rendező azonban minden balgaságot elüt egy-egy valóban megmosolyogató, ügyes kis poénnal. Igen, jól hallottad, a nagy műfaji kavalkádba még humor is vegyül, méghozzá O’Connor egészen pofátlan módon pont a főkarakter autizmusát használja erre a célra. Érdekes, de minimum zavarba ejtő – és egy leheletnyit groteszk is... 


A könyvelő közel nem tökéletes mozi, sőt! A kritikusok sem igazán hasaltak be tőle. Ellenben a közönség szereti – a fenébe is, rég szórakoztunk ilyen jól a moziban! Nyilván mindnyájan érezzük, hogy O’Connor filmje bár a jól ismert panelekből építkezik, mégis egészen rendhagyó módon pakolja azokat egymásra. Ez pedig felettébb szórakoztató! És bárhogy is, de kifejezetten különleges élmény!

75%