Hogy az USA, s egyben a földteke
legveszélyesebb és legellentmondásosabb sorozatgyilkosát a kisfiús mosolyú Zac
Efron keltse életre, a lehető legjobb húzás volt a Ted Bundy játékfilmet
készítő alakulattól.
„Átkozottul veszett, sokkolóan
gonosz és hitvány” – így jellemezte Bundy-t az őt halálra ítélő bíró, aki a
negatív jelzők mellett rokonszenvét is kifejezte az akkor 42 éves férfinek,
mondván, ha nem a már ismert utat választja, bizonyára kiváló ügyvéd válhatott
volna belőle. A sorozatgyilkos ugyanis bírósági tárgyalásainak utolsó
harmadában önmagát védte a tárgyalóteremben.
Kiváló meggyőzőképességét és manipulátori készségét pedig mi sem bizonyítja
jobban, hogy nyilvánvaló gaztettei és brutális gyilkosságai ellenére nem csak a
közvélemény kedvelte – valóságos média sztárrá avanzsált a ’80-as években -, de még
az esküdtszékben is képes volt szimpátiát kelteni.
Ted Bundy ellentmondásos
személyiségét hivatott bemutatni a többségében dokumentumfilmes berkekben nevet
szerző Joe Berlinger mozija, aki Paradise Lost 3: Purgatory c. dokujával 2011-ben
még egy Oscar-jelölést is begyűjtött, amellett, hogy a 2014-es rövidfilm, a
Metallica: This Monster Live is az ő nevéhez fűződik. Ami esetünkben csupán
azért lehet fontos, mert a metál zenekar frontembere, James Hetfield vélhetően
ennek a kapocsnak köszönhetően tűnik fel egy rövidke szerepben a filmben.
No de kapunk-e feszült, naturális,
hátborzongató jeleneteket? Vagyis: csorog-e liter számra a vér Berlinger
mozijában? A sztori ismeretében joggal vetődik fel a kérdés: mennyire „kemény” –
csak egyszer fogom leírni – az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány?
Nos, aki olyasféle pszichóra számít, mint amit Lars Von Trier szabadított a
(filmes)világra A ház, amit Jack építettel, az minden bizonnyal csalódni fog.
Berlinger szándékai, motivációi kissé
zavarosak. Bundy-t kvázi mintapolgárként ábrázolja. Igaz, a gyilkost leíró
archívokban is azt az infót találni, hogy a világ egyik legjobb manipulátora
volt a pasas, s a vele évekig együtt élő Liz Kendall is szinte egészen a villamos
székes kivégzéséig hitt szerelme ártatlanságában.
Mi nézők azonban már jobban
vagyunk informálva, így – a történtek ismeretében, miszerint megközelítőleg 40
fiatal lánnyal végzett brutális módon aktív évei alatt Bundy – kicsit nehéz
azonosulni Berlinger perspektívájával. Aki aztán az utolsó negyed órában azért
kiköszörüli a csorbát, mutat egy-két sokkoló felvételt és fotót, s a film
második felében érthetetlenül mellőzött Kendall-szálat is elvarrja végül
és a helyére teszi.
Efron remekül játszik, s Lily
Collins is kiváló, nem rajtuk múlt, hogy nem lett sokkolóan gonosz és
átkozottul veszett a film.
Végül összeáll kerek egésszé
Berlinger koncepciója, mégis: több merészség, több feszültség, s valamennyi „thriller”
belefért volna azért…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése