Drogok, szex, drogok, ármány,
szex, szerelem, leszbikus kapcsolat, ármány, még több drog, és – említettük már?
– szex! Ilyen romlott lenne az úgynevezett Z-generáció?
A kult rendező Barry Levinson
fia, Sam elég zord képet fest a mai amcsi tinédzserekről... Az Eufória amennyire brutálisan
bevállalós, és zavarba ejtően realisztikus, annyira rugaszkodik el a valóságtól is. Ez az ambivalencia különleges trippé nemesíti a sorozatot, s hála a remekül teljesítő fiatal színészeknek,
egyfajta kedves-bájos aura lengi körül az alapvetően kicsit sem vonzó történetet.
Amelyet a nyári drogelvonóról épp hazatérő fiatal lány, Rue perspektívájából követhetünk nyomon. A lány végig narrálja a sztorit, s az epizódok elején rendhagyó ismertetőkkel – röpke is eredettörténetekkel - járul hozzá az egyes szereplők kálváriájához, hogy még érthetőbbek legyenek a motivációk.
Levinson szokatlanul kendőzetlen
narratívája beránt, berántanak a karakterek is, mégsem a premier plánba mutatott
szeretkezések – esetenként hímtagok -, és az ilyen-olyan megbotránkoztató
jelenetek miatt válik emlékezetessé az Eufória, hanem a szépen, ügyesen,
izgalmasan felépített személyes hangvételű karakterdrámák miatt.
No persze az író-rendezőnek a 8X50
perc sem elegendő ahhoz, hogy minden egyes szálat elvarrjon, de ezért beszélünk
ugye sorozatról, s ezért van benne bőven a pakliban a második évad, ami
tekintve az Eufória jelenlegi sikerét, bizonyára nem sokáig várat majd magára!
A szereplők tényleg zseniálisak! A Zendaya művésznéven futó 23 éves pop énekesnő, Maree Stoermer
Coleman szabályosan sziporkázik a főszerepben, de szenzációs alakítást nyújt a
transznemű modellként elhíresült stílusikon Hunter Schafer, s a fat girl
szerepében feszítő Barbie Ferreira is.
A casting tökéletes! Nincs gyenge
láncszem!
S ha már szó esett a
fiatal tehetségekről, essék szó a mi fiatal tehetségünkről, Rév Marcell operatőrről is, aki
dolgozott már együtt Levinsonnal, méghozzá a kiváló, Magyarországon sajnos nem mozipremierezett
Assassination Nationben. Rév, amellett,
hogy baromi friss és invenciózus beállításokkal dolgozik, érzi a trendeket is!
S ugyan nem jegyzi operatőrként
mind a 8 epizódot, kétségtelen, hogy a legmeghatározóbb részek (pl. a
karneválon játszódó 50 perc) az ő nevéhez fűződnek, s a sorozat arculatának kialakításában is vaskosan benne van a keze!
Minden szerethető eleme és
ellenállhatatlan hangulata ellenére azért az Eufória mégsem teljesen tökéletes!
Beszél pl. aktuális társadalmi problémákról, sok esetben azonban mégis a
könnyebb utat választva a klasszikus szappan operákra jellemző megoldásokkal
oldja fel a konfliktusokat. Ezen felül pedig a záró epizód sem sikerült igazán
katartikusra, pedig Levinson érezhetően és láthatóan mindent bevetett a 8.
részben!
De nincs apelláta: így is egy
rendhagyó, emlékezetes, nagyon sok szempontból bivalyerős szériát köszönthetünk
az Eufória személyében! És persze baromira várjuk a folytatást!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése