2015. március 2., hétfő

The squid and the whale - A tintahal és a bálna


Noah Baumbach a ’90-es években több olyan kisköltségvetésű mozit rendezett a tengerentúlon, amelyek végül hozzánk nem jutottak el, és az USA-ban sem kaptak igazán kellő figyelmet. A tintahal és a bálna volt Baumbach első, minden tekintetben sikeres műve, amelyet nagyon szerettek az ítészek. A film komoly kritikai elismerésben részesült, 2005-ben pedig a legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-díjára is nominálva volt. 


Baumbach elsősorban forgatókönyvírónak tartja magát és felettébb jó viszonyt ápol az isteni Wes Andersonnal, akivel jó néhány közös projektje volt már az évek során. Noah Baumbach írta pl. Anderson Édes vízi élet és A fantasztikus Róka úr c. filmjének szkriptjét is, így érthető, hogy W.A. a barátja mellé állt, s bevállalta a The squid and the whale produceri teendőit. 


A tintahal és a bálna lassú, körültekintő történetmesélése a ’90-es évek filmjeire hajaz, de a Kramer kontra Kramer is eszünkbe juthat, főként a sztori és a drámai vonal kapcsán. Baumbach azonban kevésbé patetikus és szenvedélyes, ő „csupán” történetet mesél, és bár nem minden esetben tud kellően kifejező és magával ragadó lenni, mégis képes arra, hogy behúzza a nézőt a film, vagyis a Berkman család makro világába. 


Minden második házasság válással végződik, így nyilván – sajnálatos módon - sokak számára ismerős lehet egy-egy szitu és jelenet. Apa Anya ellen bújtogat, Anya egy fiatalabb pasi karjaiban talál vígaszt, Apa küzd az agglegényélet nehézségeivel: odaégeti a rántottát és a mosogatással is hadilábon áll…
A gyerekek pedig, ahogy az lenni szokott, ’rendesen’ megkínlódják a történéseket… a tizenéves Frank az alkoholhoz nyúl, valamint ’magához’, és a maszturbálás örömeibe menekül a rideg valóság elől, az idősebb Walt pedig hiába próbálkozik az újdonsült barátnővel, a kapcsolat valahogy csak nem akar működni…
No persze az iskola könyvtár enciklopédiáira kent ondó már elég extrém, de ki tudja, hogy kiből mit hoz elő az ősök válása. 


A tintahal és a bálna nem olyan fajsúlyos, mint a korábban már említett Robert Benton klasszikus, de a kiváló alakítások (Jeff Daniels, Owen Kline, Jesse Eisenberg, Laura Linney és Anna Paquin), és a film őszintesége elemi egyszerűségükben hatnak az emberre.
Kiváló dráma, egy kis coming-of-age ízzel fűszerezve, egyszerű, de nagyszerű tálalásban.

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése