25. Bújócska – Hide and Seek (John Polson, 2005.)
24. A rettegés háza – Darkness (Jaume
Balagueró, 2002.)
Kevéssé ismert és elismert, kissé alábecsült személyes kedvenc. Lena Olin és Anna Paquin remekelnek ebben a fojtogató atmoszférájú ördögi horrorban. A sztori nem minden esetben konzekvens, a zárójelenet azonban rendkívül feszült, megjegyzős, és hátborzongató.
23. Azonosság – Identity (James Mangold, 2003.)
A tíz kicsi néger analógiájára felhúzott izgalmas, agyas thriller, melyben egy halálbüntetésre váró, bomlott agyú gyilkos elméjében zajlanak az események. Nem tökéletes, de kétségkívül ötletes mozi. Itt aztán tényleg senki sem az, akinek látszik, a finálé pedig meglehetősen sokkolóan tálalja az igazságot.
22. Játsz/ma – The Game (David Fincher, 1997.)
Viszonylag keveset emlegetett Fincher-mozi a ’90-es évek második feléből. Melyben Sean Penn odaadó öcsike módjára szívatja meg a munkamániás bátyust. Fincher társadalomkritikája működik, hát még a film végi csattanó!
21. Az árva – Orphan (Jaumet Collet-Serra,
2009.)
Nem tudjuk eldönteni, hogy okos-e, vagy csak szimplán kurvára megdöbbentő Az árva bizarr csattanója. Az viszont biztos, hogy aki látta, nem fogja egykönnyen elfeledni Jaumet Collet-Serra hátborzongató moziját.
20. Legbelső félelem – Primal Fear (Gregory
Hoblit, 1996.)
Hoblit krimije a ’90-es évek egyik legjobbja a zsánerben. Richard Gere ügyesen hozza a sztár ügyvédet, de az igazi nagy trüvájt a fiatal Edward Norton – és az ő karaktere - viszi véghez ebben a körmönfont thrillerben.
19. Hideg nyomon – Gone Baby Gone (Ben Affleck,
2007.)
Szerintünk ez Affleck legjobb rendezése. Családi vállalkozás, hisz a „kis” Casey domborít remekül a főszerepben, no és családi vállalkozás a tekintetben is, ahogy a dolgok alakulnak a fináléban. Bátor, elgondolkodtató, számos kérdést felvető letaglózó csavar.
18. Psycho (Alfred Hitchcock, 1960.)
A zuhanyjelenet mellett egyértelműen a film fináléja a leghátborzongatóbb és a legemlékezetesebb. Amikor is fény derül Norman Bates múltjára, s az eseménysor minden egyes eleme értelmet nyer.
17. Fűrész – Saw (James Swan, 2004.)
A nagy tanítómester Jigsaw végül minden „bűnöst” átráz – és kicsinál. A Fűrész első epizódja egyértelműen a legjobb a sorozatból. Sokkoló, váratlan, csavaros, egyedi és meghökkentő. Ezen jelzők még valamennyire a második részre igazak. Utána következett az erős lejtmenet.
16. Harcosok klubja – Fight Club (David
Fincher, 1999.)
Fincher művészi, finoman teátrális, hatásos záró képkockája azt hiszem sokak emlékezetébe égett be mindörökre. A nem várt csattanó picit előbb érkezik, de aztán Tyler és Jack „összecsapása” is tartogat egy jól irányzott gyomrost.
15. Éles tárgyak – Sharp Objects (Marti Noxon,
2018.)
A 2018-as év, meg úgy összességében az elmúlt 10 esztendő egyik legcsavarosabb krimi sorozata, melyben Amy Adams keveredik bele egy szövevényes bűnügybe – illetve saját múltjának útvesztőjébe. A finálé több mint meglepő. Logikus, sokkoló. Majd a 'végefőcím' után is vár ránk egy „kis” meglepetés…
14. Mementó – Memento (Christopher Nolan,
2000.)
Nolan olyan akkurátusan rakosgatja össze a történet szilánkjait, darabkáit, hogy szinte öröm nézni. Öröm? Bocs: embert próbáló feladat. A Mementó tipikus „többszörnézős” mozi, amelynek egyes megoldásai, „trükkjei” csak a képkockák sokadszori áttanulmányozása után fognak leesni a nézőnek. De épp ezért „kult”, meg a kivételesen ügyes szerkesztés módja, és a zseniális zárlat miatt.
13. Angyalszív – Angel Heart (Alan Parker,
1987.)
Parker ördögi kult mozija, amelyben Mickey Rourke sátáni játszmába bonyolódik a sátáni DeNiroval. Már az elejétől fogva biztosra vehető: ebben a moziban nem a jó fog győzedelmeskedni. Ettől viszont még a végjáték nem kevésbé sokkoló…
12. A tökéletes trükk – The Prestige
(Christopher Nolan, 2006.)
Nolan bő 2 órás átverősdije. A tökéletes trükk valójában nem más, mint egyetlen grandiózus bűvésztrükk. A két megszállott gigászi csatájában folyamatosan változnak az erőviszonyok, hogy aztán a zárlat egy olyan megfejtéssel tudjon előrukkolni, ami minden várakozást felülmúl.
11. A gépész – The Machinist (Brad Anderson,
2004.)
Christian Bale sokat emlegetett, drámai fogyása. Ja, és a sztori, amely a bűn és bűnhődés – komplexust értelmezi újra, dolgozza fel igen művészien, elementáris erővel, nagyon emlékezetesen.
10. Emlékezz – Remember (Atom Egoyan, 2015.)
Az egyik legeredetibb, legváratlanabb slusszpoén mind közül. Atom Egoyan elegáns come back-jében Christopher Plummer szenzációsat játszik. A film végi csavar pedig egész egyszerűen szenzációs!
09. A köd – The Mist (Frank Darabont, 2007.)
A Stephen King-specialista Frank Darabont a nagy sikerű adaptációk után – A remény rabjai, Halálsoron – 2007-ben is behúzta a tutit. Igaz, ezúttal egy jóval zordabb King novellát pécézett ki magának. A köd nem olyan veretes, mint a korábbi Darabont-mozik, de a finálé akkora gyomros, annyira kegyetlen, hogy a mai napig képesek vagyunk felidézni minden egyes momentumát.
08. A falu – The Village (M. Night Shyamalan,
2004.)
Ekkor kezdte el a sajtó egyöntetűen leírni és letaszítani Shyamalant a képzeletbeli trónjáról. Sokan ekézték A falu-t, a nagy csattanóval egyetemben, mondván, túl kiszámítható – nem értjük, szerintünk kivételesen ügyes, és ötletes a befejezés. A fikázóknak talán annyiban igazuk van, hogy ekkor kezdett el némileg megkopni az indiai származású rendező fénye, és icipicit unalmassá válni a jól ismert dramaturgia. Ettől függetlenül akkor is tartjuk, hogy a filmvégi csavar itt is bazira erős! Annak meg, aki képes megjósolni a játékidő derekán, hogy mire megy ki a játék, tényleg jár a taps! Bravó Sherlock!
07. Vad
vágyak – Wild Things (John McNaughton, 1998.)
B-filmes gúnya, pedig a Wild Things a ’90-es évek végi MTV-generáció egyik emblematikus, nagyon is minőségi, ultra szexi thrillere, ami úgy dobálózik 10 percenként a meghökkentőbbnél meghökkentőbb, intelligensebbnél intelligensebb csavarokkal, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Ennek tükrében a történet végén eszközölt csattanó már nem üt olyan orbitálisat, jóllehet, akkor kerül McNaughton kirakósának minden egyes részlete a helyére. Méltatlanul keveset emlegetett, mesteri mozi!
06. Nyomtalanul – Spoorloos (George Sluizer,
1988.)
Készült belőle amerikai verzió, de nyilván közelébe sem ér az európai eredetinek. Pedig azt is, ezt is Sluizer dirigálta. Csak hogy a ’88-as filmnek valami olyan letaglózó az aurája, a színészei pedig olyan nagyszerűen asszimilálódnak a kontextusba, hogy azt Amerikában már nem sikerült megismételni. A forgatókönyv Tim Krabbé Az aranytojás c. novellája alapján készült. A film záró képsorai végül mindenre választ adnak, s értelmet nyer a „tojás” metafora is. Zseniális, mellbevágó végkifejlet.
05. Közönséges bűnözők – The Usual Suspects
(Bryan Singer, 1995.)
Redfoot, guatemalai kávé, Mr. Kobayashi… aha. Persze! Bryan Singer átverős mozijának egyik csúcspontja a Kevin Spacey közreműködésével bevitt váratlan, elképesztő gyomros. Kiütéses győzelem! Kayser Soze nem hibázik!
04. Más világ – The Others (Alejandro Amenábar,
2001.)
Noha Amenábar kétségtelenül vett egy kis ihletet a két évvel korábban mozikba került Shyamalan műremekből, a Hatodik érzékből, mégis egyedien, rendkívül művészi módon és hátborzongatóan abszolválta azt a bizonyos sokat emlegetett, vérfagyasztó, síron túli finálét.
03. Hatodik érzék – The Sixth Sense (M. Night
Shyamalan, 1999.)
Shyamalan rendezői bemutatkozásában rögvest olyan tökéletesen kivitelezte a történetet a legutolsó nagy csavarra felfűzött, annak oltárán áldozó dramaturgiát, hogy a védjegyévé vált „csattanózást” aztán sem sikerült ilyen váratlanul, ilyen mesterien alkalmaznia. Csak pislogsz, és nem hiszel a szemednek. Sokan próbálták utánozni, senkinek sem sikerült ilyen bámulatosan megcsinálni a trüvájt.
02. Oldboy (Chan-wook Park, 2003.)
Az, hogy az Oldboy Cannes-ban elnyerte a zsűri nagydíját 2004 –ben, nagyban köszönhető az akkor a filmszemle ítélőszékében elnöklő, bizarr, különleges ízléséről híres Quentin Tarantino-nak. Hála az amerikai kult rendezőnek a filmvilág tekintete egyként szegeződött Chan-wook Park zseniális mozijára, melynek filmvégi csattanója minden képzeletet felülmúl: elképesztően sokkoló, hatásos, „beteg”, és a maga távol-keleti módján szürreális és szépséges!
01. Hetedik – Seven (David Fincher, 1995.)
Minden idők leggyomorbavágóbb zárlata. Fincher ugyan nem mutatja meg a doboz tartalmát – Istennek hála -, de a képzeletünk, illetve Somerset nyomozó riadt arckifejezése elvégzik helyette a piszkos munkát. Napokig, hetekig nem tudtunk szabadulni a Hetedik felkavaró fináléjától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése