Megkésve ugyan, de alig 2 hét alatt sikeresen ledaráltuk az olasz kult sorozat eddigi 4 évadát. Amely elképesztő atmoszférájának és fordulatainak köszönhetően annak rendje és módja szerint, vérbeli maffia moziként darált be minket – mindenestül.
A Roberto Saviano azonos c. dokumentum regénye nyomán készült széria minden idők legsikeresebb európai sorozata, és nem túlzás: minden idők egyik legjobb maffia sztori-cunamija.
Aki elolvas néhány cikket a témában az tudja, hogy a Fasoli-Saviano duó fiktív, több generáción átívelő, rendkívül csavaros és komplex története nagyon is közel áll a valósághoz. S a szerzőknek hála, az egyik legautentikusabb maffia sorozat, amely valaha készült.
Itt nem elegáns, jólfésült maffiózók gengszterkednek. A bűnözésnek egy cseppnyi romantikája sincs. A Gomorra Secondigliano dobozházai közé kalauzol. A híres Scampia negyed zikkurat-szerű hideg-rideg lakóházainak vér áztatta mocskában taposunk részről részre, évadról évadra. Nincs lófej, nincsenek forrófejű Tony Montana-k. Vérben és leszámolásokban azonban itt sincs hiány, s aki pofázik, vagy ellentmond, az Nápolyban is pórul jár. Saviano végletesen alapos. Dokumentarista szemléletességgel mutatja be ennek a kötött hierarchikus rendszernek a működését. És természetesen azokat a folyamatokat is, amelyek aztán rendre banda háborúkhoz és paradigmaváltásokhoz vezetnek.
A tét mindig a hatalom megszerzése, de a szereplőket nem csak és kizárólag az egyéni motivációik vezérlik. Nagyon érdekes, ahogy kirajzolódik előttünk egyfajta modern feudális rendszer – amelynek a kontextusa természetesen mai, az elvei azonban kétségtelenül középkoriak. Rendkívül félelmetes, hogy bár Ciro Di Marzio, vagy a 4 évad során kiváló karakterfejlődésen átesett Gennaro Savastano egyike sem pozitív karakter – igaz, nem is találni olyat a sorozatban -, mégis elkezdünk szimpatizálni ezekkel az ádáz, hidegvérű gyilkosokkal.
Apropó gyilkosságok: a Gomorra e tekintetben nem bánik kesztyűs kézzel még a kulcsszereplőivel sem. Nem átall beáldozni főkaraktereket, ha épp a történet, a logika és a realitás úgy kívánja. Így izgalomban, vérben, verítékben és csavaros fordulatokban nem szűkölködünk a 4 évad során.
És bár bizonyos értelemben a klasszikus dramaturgia érvényesül – az utca kölyökből díler, klán tag, majd vezér lesz, végül pedig golyóval a mellkasában végzi -, a felemelkedést-bukást jóval árnyaltabban és összetettebben, ha úgy tetszik hitelesebben ábrázolja a Gomorra, mint ahogy elődei tették.
S modern bűnözésről lévén szó: a drog és a védelmi pénz csupán keretet ad a cselekménynek. Szó van itt még hulladékfeldolgozásról, arany bizniszről, mindenféle ügyeskedésről, korrupcióról és építkezési vállalkozásokról. És ehhez adódik még hozzá a hatalom, a becsvágy, a személyes konfliktusok és a „vér”, a család, a testvériség, amit minden áron meg kell védeni. És noha akad nem is egy ellentmondás a maffia-ideológiában, hisz azt is látjuk, hogy ezeknek az arcoknak semmi sem szent, ha szükséges a testvér a testvért öli, a férj pedig kitekeri az asszony nyakát, ha árulást gyanít, mégis hátborzongató a karakterek ambivalenciája, világról alkotott képe - hogy az egyik pillanatban odaadóan hozsannáznak, majd nem sokkal azután rezzenéstelen arccal repítenek golyót bárki fejébe. De a legfélelmetesebb mégis az, hogy mindez nagyon is valós - manapság is létező, virágzó rendszer.
A főszereplők zseniálisak, de épp úgy megdöbbentőek és felkavaróak a mellékszálak is. Az első évad robogó-specialista tizenévesének rövid története például több mint megindító, de a harmadik évad elején lévő bolgár fejezet is zseniális, ahogy Ciro barcelonai tripje, vagy Nicola drámája. A karakterfejlődés minden esetben tanítani való, a hangulat pedig egészen sokkoló. Amihez nagyban hozzájárul a részeket záró Mokadelic által zseniálisan hangszerelt score, amelyhez hasonló karakteres filmzenét nem igazán hallottunk mostanság. És a szenzációs operatőri munkát még nem is említettük…
A negyedik szezon egyértelműen egy új kezdet a sorozat életében, de épp olyan míves és kimunkált, mint az előző évadok. Ráadásul a harmadik szezon végi döbbenetes finálé dacára is képes új színeket és izgalmakat hozni.
A zárlat pedig a 48. rész végén is mellbevágó. Tűkön ülve várjuk hát a következő 12 epizódot – lesz miről mesélni még, az biztos…
Azt rebesgetik, hogy a Camorra újabban az élelmiszeriparban utazik. Több pénz van a kifliben meg a mozzarellában, mint a kokainban. Gondoltad volna? Legközelebb talán ez a „tétel” is felkerül majd a sorozat palettájára. Mondjuk az 5. évadban…
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése