Tess és én - Életem legfurcsább hete - My Extraordinary Summer with Tess

A 38 éves londoni írónő, Anna Woltz azonos című Tess és én – Életem legfurcsább hete c. nagysikerű szuper cuki művéből a holland Steven Wouterlood készített hasonlóan bájos filmadaptációt.

Direkt nem használom a coming of age kifejezést, mert a Tess és én inkább az olyan klasszikus ifjúsági filmek hangulatát idézi, mint a Kamaszkorom legszebb nyara, vagy a Depardieu – féle Apám a hős. Esetünkben kevesebb a dráma, és inkább a hangulatteremtésen van a hangsúly. Kellemes, nosztalgikus érzést vált ki a nézőből Wouterlood mozija. A nagyinál töltött vakációkat idézi, amikor egy csomó olyan sztoriba keveredtünk, amelyekről azóta sem nagyon meséltünk senkinek - „ősi” szuverén titokként őrizzük őket.

Habkönnyű film ez, látszólag. Pedig bátor és bevállalós: nem a dolog könnyebbik végét fogja meg. Wouterlood remekül ismerte fel, hogy ezt a történetet csakis egyfajta konvencionálisabb nyelvezettel érdemes elmesélni. Érdekes, hogy bár napjainkban játszódik a sztori, a környezetnek, a kamerakezelésnek és a fényeknek köszönhetően végig a ’80-as, ’90-es évek retró hangulatában úszunk.

De nem csak az atmoszférateremtés az, amely hangsúlyos a filmben, hisz a két főszereplő Sam és Tess között akadnak konfliktusok is. Kissé elnagyolt konfliktusok ezek, s a film nem is tud – vagy nem is nagyon akar – mélyebben foglalkozni velük. Mindenesetre Sam gondolatai a halál és az elmúlás, a magány témakörében meglehetősen izgalmasak, kár hogy nem sikerült a gondolatkört jobban, érzékletesebben kibontani. De épp ilyen érdekes Tess apakereső projektje is és a kislány ehhez kapcsolódó lelki folyamatainak az ábrázolása. Csak hogy ez is kissé felületes.  

A kiskamaszkor ritkán kerül ilyen pőrén, tisztán, bájosan egy film fókuszába. S noha a hollandok tavalyi Oscar-nevezett alkotásának nem sikerül minden fronton kimagaslóan teljesíteni, mindenképpen maradandó az élmény, amit hagy.

70%

https://www.imdb.com/title/tt6851430/