Íme az év legrendhagyóbb,
legegyedibb, legfelkavaróbb mozija! Ukrajnából!!!
A törzs kíméletlen. Kíméletlen a kontextus ábrázolás terén: pergő vakolat,
kongó, semmibe tartó, kékre festett, barátságtalan folyosó, leharcolt illemhelyiség,
sivár lakótelep, színtelen, fakó közeg. A szocializmus maradványai…
Kíméletlen, hisz érzelemmentesen,
teljességgel objektíven mutatja meg ennek a zord közegnek az árnyoldalait.
A hosszú snittek meg mélyen a tudatunkba égnek... Az ukrán rendező, Myroslav Slaboshpytski tulajdonképpen
hiperrealista képeket fest: zavarba ejtőket, kényelmetleneket.
…s az, hogy Slaboshpytski filmjében egy büdös szó
nem hangzik el még inkább egyedülállóvá teszi az élményt. A törzs szereplői ugyanis siket fiatalok, a cselekmény pedig egy
siketek számára fenntartott bentlakásos iskolában játszódik, ahová épp friss
hús, azaz új tanuló érkezik. Az ő szemszögéből követhetjük nyomon a
történéseket. A fiatal fiú küzd a beilleszkedéssel, majd szép lassan
akklimatizálódik a bűnös közegbe. „Bűnös”, ugyanis a kollégium lakói, mint
valami bűnszövetkezet – összejátszva az iskola tanáraival – meglehetősen
erőszakos és „rázós” bűncselekményekből tartják el magukat. Vonatkabinokat
fosztogatnak, rabolnak, lopnak, csalnak, a fő biznisz azonban a prostitúció: a
kolesz lányait adják el jó pénzért a közeli kamionparkolóban a kiéhezett
sofőröknek. Főhősünk egy véletlennek
köszönhetően a lányok kísérője lesz az éjjeli portyázások során, majd egy
adandó alkalommal ő maga is él a szolgáltatással. A nem túl romantikus
együttlét a srácban azonban érzelmeket szít, s kapcsolatba bonyolódik a fiatal
szőke lánnyal. Innentől kezdve indul meg a lejtmenet, kíméletlen események
láncolata kezdődik, majd aztán egy szintén kíméletlen – kegyetlen - végjátékban
kulminál a történet.
A világszerte számos
fesztiváldíjat begyűjtött A törzs nem
egy délutáni könnyed kikapcsolódás! Kurva kemény gyomros, mely hatáserejét
tekintve nagyban hasonlít a román új hullám egyik legdurvább mozijára, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap-ra!
Slaboshpytski alig mutat közeliket, a kamerája mindent tisztes távolból
szemlél: teljességgel pártatlan és objektív, nem kíván direkt hatást gyakorolni
a nézőre, s épp ezért válik a film messzemenően letaglózóvá. S bár az elején még picit fura, hogy minden szereplő jelnyelvvel
kommunikál, A törzs – baromi rossz
szóviccel élve – magáért beszél, s igazabb nem is lehetne a kiírás az alkotás elején: „A film szereplői jelbeszéddel
kommunikálnak. Nincs felirat, nincsen szinkron. Mert a szerelemhez és a
gyűlölethez nem kell fordítás.”
Mindent értünk,
minden világos! A képek sokkolóak, mindent a pőre valóságában kapunk.
Elképesztően erős mű A törzs! Különleges,
forradalmi - és nem csak a "formanyelv" miatt!
21. századi némafilm.
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése