Sajnos hiába jó Banderas, hiába egészen jó az alapötlet,
az Automata végül egy beváltatlan ígéret marad, amelyről jószerivel csupán csak
annyi fog a későbbiekben eszünkbe jutni, hogy volt benne egy-két egészen
szürreális felvétel – főként a sivatagos szcénák erősek e tekintetben -, és
hogy ez az a film, amelyben Melanie
Griffith-et jól pofán lövi két kiscsákó.
A nagyrészt Bulgáriában forgatott posztapokaliptikus
sci-fi 2044-ben játszódik. Főhőse a Banderas által életre keltett „biztosítási
ügynök”, aki egy robot tiltott ’átprogramozása’ ügyében kezd el nyomozni, mely
aztán egy egészen komoly, az egész emberiséget érintő „összeesküvéshez” vezet...
Az Asimov-i hangulat helyenként átjön, de a bizarr dolgok – mint amikor
pl. Banderas táncra perdül a robotlánnyal – inkább komolytalanok, mint
hatásosak. Ráadásul a film első fele kifejezetten nehézkes. A sivatagban
játszódó etap már tartogat egy kis feszültséget, de igazándiból mindvégig az
volt az érzésem, hogy Gabe Ibánez nem
nagyon tudta eldönteni, hogy milyen filmet is akar forgatni.
A drámai éle a sztorinak egész
egyszerűen nem működik; s létfilozófiai kérdéseket boncolgató alkotásként is
végül lyukra fut az Automata…
Az önmagában nem lenne probléma,
hogy egy viszonylag eseménytelen, lassú folyású filmet kapunk, hiszen mindezt
kiválóan ellensúlyozhatná a nyomasztó hangulat és a határozott közlési szándék (lásd: Országúti bosszú).
Csakhogy Ibánez mozijának épp a ’veleje’ hiányzik, a vaskos mondanivaló.
Az egyébként lenyűgöző és remekül
megszerkesztett látvány önmagában kevés…
Céltalanná és súlytalanná válik
végül az Automata; pedig ha már spanyol
mozi, akkor akár joggal várhattunk volna valami különlegeset, valami
szokatlant és meglepőt.
Ibánez sajnos mellélőtt ezzel a
filmmel…
45%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése