Azért nyilván nem véletlen, hogy Húsvét
előtt mutatták be ezt a filmet az USA-ban (2014-ben) - Hollywood mindig remekül
időzít…
Nem beszélve arról, hogy ez az a sztori,
ami egyértelműen, megkérdőjelezhetetlenül sikerre volt ítélve, legyen bármilyen
giccses és túlrajzolt is a megvalósítás (a 12 milliós büdzsé csak Amerikában kb.
90 milliót termelt megközelítőleg negyed év alatt…).
A főszereplő nebraskai
tiszteletes, Todd Burpo könyve
2010-től 156 hétig volt jelen a New York
Times bestseller listáján, így aligha kerülhette volna el a megfilmesítést.
Vallási sztoriról van szó, mely a
hívő emberekhez szól, ráadásul egy 4 éves kisgyerek a főhős, aki egy
vakbélműtét során tesz egy kis ’mennybéli
kitérőt’, ami után egészen elképesztő élményekről számol be: Jézus ölében
ücsörgött, halottai körében múlatta a nemlétező időt, s az angyalok kara a
kedvenc dalát, a „we will rock you”-t
zengedezte neki…
Mégis, ki tudna ellenállni egy
ilyen történetnek?
Burpo-ék sztorija azonban a „valóságban”
sokkal mélyebb annál, mint ahogy azt Randall Wallace filmre vitte. Persze egy
ilyen alapanyaggal nagyon nem lehetett mellé lőni, hiszen ez a történet – a kivitelezéstől
függetlenül is - elgondolkodtat, és elmélyülésre sarkallja az embert. Wallace azonban nem
mert bátran hozzányúlni Burpo könyvéhez: inkább jó iparos módjára készítette el
moziját. Vagyis: tette, amit elvártak tőle, de ebben a sztoriban sokkal, de
sokkal több volt.
A kétségek között vergődő Burpo
tiszteletes karaktere izgalmas – lehetett volna -, épp úgy, ahogy a gyülekezet
tagjainak lelkében dúló vallási „háború” és bizonytalanság ábrázolása is… Wallace
mindezt jól elsunnyogta és inkább a hatásvadász elemekre alapozva húzta fel a
sztori vázát.
De hiába a pátosz, a giccses
angyalkák, és a nem túl erős színészi játék, az Igazából mennyország végül is okés.
Igaz, hogy csak amolyan Hallmark-os mércével mérve…
Ilyen is kell, köszi!
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése