Ki gondolta volna, hogy az ex-kormányzó valaha egy ilyen alacsony
költségvetésű (4 millió dollár volt az össz büdzsé) independet crossover moziban fog „játszani” – valóban „játszani”...
Írhattuk volna azt is, hogy „tündökölni”, de azért nem eszik olyan forrón a
kását. Kétségtelen, hogy Arnie-tól abszolút meglepetés – pozitív értelemben –
ez a film, de nyilvánvalóan mindenki
terminátora nem vált hirtelen Jack
Nicholsonná, még akkor sem, ha a Maggie-ben azért sikerül kipréselnie
magából néhány valóban őszinte – őszintének ható - könnycseppet.
Henry Hobson első filmes rendező mozija hangulatában nagyban
hasonlít Kevin McDonald tavaly előtti
How I live now c. munkájára - bár
jóval pesszimistább és drámaibb annál.
Itt is egy krízis helyzet áll a cselekmény középpontjában, csak hogy a 3.
világháború helyett ezúttal egy zombi vírus tizedeli a Föld lakosságát. Akit megharapnak
a „lények”, az pár hét alatt átváltozik – nincs ellenszer, a folyamat
visszafordíthatatlan, hiába kapálóznak az orvosok, gyógyszer helyett szívük
szerint még ők is a shotgun-t írnák
föl receptre a fertőzöttek hozzátartozóinak… A történetbe ott kapcsolódunk
be, amikor Wade (Schwarzenegger) lányát, Maggie-t (Abigail Breslin)
megtámadja a „kór”…
A férfi azonban nem hajlandó
karanténba kényszeríteni gyermekét, az ugyanis egyet jelent a biztos halállal.
Wade bizakodik, kitart lánya mellett, egészen a végsőkig…
Bár a kontextus kísértetiesen
hasonlít a World war z-hez, a film nem
bővelkedik akcióban; s ugyan feszült jelenetekben azért nem szenvedünk hiányt, egy
kifejezetten lassan csordogáló horror-dráma
a Maggie.
Hobsonnak sikerült megfelelő
arányban és ízlésesen összepasszintani a két zsánert, így a horrorisztikus
szegmensek „kényelmesen” megférnek a drámai elemek mellett, nincs „szekund súrlódás”.
Arnie önmagához képest
kifejezetten jól teljesít, Abigail Breslin pedig ismét igazolja, hogy nem puszira
kapta 2006-ban az Oscar - nominációt.
Olyan hatalmasat azért nem szól
Hobson filmje (sajnos emocionálisan nem tudja igazán megérinteni a nézőt), de
kétségkívül figyelemre méltó alkotás, amely megéri a ráfordított 90 percet.
Különös filmélmény!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése