Az hagyján, hogy Alex Garland, (aki olyan alkotások
forgatókönyvét jegyzi, mint A part, a 28 nappal később, a Napfény, vagy a Ne engedj el!) rendezői bemutatkozásával tulajdonképpen az utóbbi
10 év egyik legzavarbaejtőbb minimalista sci-fijét hozta tető alá, a filmje még
jó is – nincs felesleges művészkedés és öncélúskodás.
Caleb a 24 éves programozó a
világ egyik vezető internetes cégénél dolgozik. A srác egy nap megnyer egy
versenyt a vállalatnál, melynek díja, hogy eltölthet egy hetet egy távol eső
hegyi luxuskéróban, mely a cég vezérigazgatójának, Nathannek a tulajdona. A „nyaralás”
azonban nem kikapcsolódásról szól: Calebnek egy különös kísérletben kell
részt vennie: kapcsolatba kell lépnie a világ első igazi mesterséges intelligenciájával,
Ava-val…
Az Ex machina egy olyan
kevésszereplős kamaradarab, amely
simán kudarcba is fulladhatott volna. Garland kiváló forgatókönyve, és a pontos
színészi játék azonban egy kivételesen erős filmet eredményezett. Már önmagában
az atmoszféra letaglózó, de Domhnall Gleeson és Oscar
Isaac párosa egész egyszerűen tökéletesen működik.
Isaac korosztályának egyik legjobb,
legsokoldalúbb színésze… ezúttal sem okoz csalódást: Nathan
monológjai, táncos magánszáma, vagy csak pusztán az extrém szakállas fazon
jelenléte – mind-mind élményszámba mennek…
A ’tudós’ egyszerre nagyon
hétköznapi (lazán kommunikál, sört vedel, minden este bebaszik, majd másnap reggel szigorú
testedzéssel vezekel) és egyszerre borzasztóan félelmetes (már az első
színre lépésénél érezni, hogy ebben a fasziban van valami egészen ördögi).
Garland sztorija nagyszerűen funkcionál
sci-fiként, létfilozófiai fejtegetésként, és – csak úgy mint A nő – „modern szerelmi
történetként”.
A forgatókönyvíró nem hazudtolta
meg önmagát, A parthoz hasonlóan itt
is egy zárt, izolált világ a történet színhelye, de egyéb munkáinak utózöngéi is ott
visszhangoznak az Ex machinában: a Napfény
klausztrofób hangulata, s a 28 nappal
később nyomasztó 'feszkója'.
Szigorúan ajánlott!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése