Ha a friss és üde 500 nap nyár, valamint a 2012-ben rebootolt Pókember rendezője, Marc Webb
új filmmel jelentkezik, azt ugye illik nyomon követni. Pláne ha az aktuális
mozit olyan jelzőkkel és hangzatos egysorosokkal illetik a külhoni kritikusok,
hogy „absolutely heartwarming” meg „feel-good
movie of the year”. És bár kedveljük a nyomasztást, és a mélyebb
tartalmakat, néha azért különösen jólesik egy kis balzsamos lélekmelengetés.
Webb keze alá ezúttal is remek színészek dolgoznak. Chris Evans korosztályának egyik legjobbja – most is rettentően
hiteles -, és hát ritkán látni olyan ügyes és természetes gesztusokkal operáló
gyerekszereplőt a vásznon, mint Mckenna
Grace.
Tom Flynn szkriptje tök sablonos és kiszámítható, Webb azonban tudja a tutit, a
legpátoszosabbnak ígérkező jelenetsort is képes emberivé varázsolni. És noha
mindvégig a giccs határán táncol, sosem téved át a „túloldalra” - nem
ragadtatja el magát, biztos kézzel tartja a gyeplőt.
A Gifted könnyen fogyasztható feel-good
movie, ami egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. Feltölt és elvarázsol, mosolyt
csal az arcodra és kicsit meg is ríkat. Manipulatív, de igen mesteri módon. Evidenciákat
fogalmaz meg, mégis tartalmas és rendkívül humánus. És ami a legfontosabb:
szívvel-lélekkel teli.
Óriási trollnak és végletesen
cinikusnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa a film és a történet
erényeit, és ne érintse meg a nagybácsi és a fogadott matek zseni lányka –
unokahúg - szívhez szóló sztorija.
Ideális családi mozi, az újfent
remeklő Chris Evans-szel és az ultra
tehetséges Mckenna Grace-szel.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése