A Ghost in the shell olyasféle „kult”, aminek a filmes adaptációjához
mindenképp értő kezek szükségeltetnek. Nem lehet ezt kérem csak úgy
tessék-lássék összecsapni. Egyrészt, a sztori – mint minden manga alapvetés – eredendően igen mély
tartalommal bír, másrészt, ha a rajongók megszagolják, hogy kókler kezébe kerül
egy ilyen nemes cucc, akkor ott bizony garantált a bukás. A fanok ugyanis
vannak annyira elszántak, hogy vállvetve protestáljanak egy félresikerült
interpretáció ellen.
Szerencsére Rupert Sanders tisztában volt a projekt veszélyeivel, és igyekezett
kellő alázattal viseltetni a Ghost in the
shell zárt, cyberpunk univerzuma
iránt. Noha a fiaskó lehetősége is erősen benne volt az ügyben, hisz a még
kissé zöldfülűnek számító rendező egyetlen egész estés mozija, a Hófehér és a vadász volt még 2012-ben,
ami – valljuk be - nem épp egy veretes filmalkotás.
Sanders elszántsága, valamint az alap manga, illetve a ’95-ös kultanime
iránti rajongása azonban átüt a Palackba
zárt szellem képkockáin. Sikerült
elcsípni az animációs japán mozi egyedülálló atmoszféráját, s ez mindenképp
dicséretet érdemel!
És oké, a Hófehér és a vadász nem a kedvencünk, de már ott látható és
tapasztalható volt, hogy Sanders nagyon
ért a vizualitáshoz. Ezen képességét ebben a projektben pedig maximálisan
kiaknázhatta és kamatoztathatta!
Hiányérzet azért részünkről picit
maradt: a „szellemet” nem nagyon találtuk
a sztoriban, vagy csak el-elvétve. Sokkal erősebb karakterdrámát vázolhatott
volna a direktor - minden adott volt hozzá.
A film anyagilag óriásit bukott - a tengerentúlon, és világszerte egyaránt.
A kritikusok zöme véleményünk
szerint túl szigorúan bánt el Sanders jóhiszemű
hommage-ével, de hát ilyen a pop
biznisz. És ha valaki ilyen kényes alapanyaghoz nyúl, számolnia kell minden
egyes következménnyel.
Pedig nincs ezzel az adaptációval
akkora probléma! Mi egészen jól szórakoztunk!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése