A kiváló író, Bob Nelson rendezői bemutatkozását
köszönthetjük a The confirmation
személyében, mely Nelson eddigi
munkáihoz hasonlóan ismét a kisvárosi Amerika nem túl csilivili, viszont annál
inkább életszagú közegébe kalauzolja a nézőt.
Csak semmi pompa, az USA amúgy sem „csak Kalifornia és
Florida”, akad még a két partszakasz közt „ez-az”. Nelson pedig újfent a köztes államokra, a koszlott, hétköznapi United States-re fókuszál.
Apja és fia talál egymásra ebben
a lineárisan végigvitt, alapvetően nem túl bonyolult történetben. Nelson írói zsenije ismét megcsillogtatja
magát, hisz egy végső soron bárgyú sztoriból képes igazi, finom, lélekkel teli
filmet varázsolni.
És igen, Nelson elsősorban mégiscsak író - direktorként kicsit tétova és
bizonytalan. A tapasztalatlanságból fakadó esetlenség szerencsére pont nem áll
rosszul ennek a sztorinak, de ha valaki biztosabb kézzel fogta volna a gyeplőt,
s valamivel feszesebb ritmust diktál, biztos elismerőbben csettintenénk.
Nelson hozza az Alexander
Payne-től eltanult figurát – ugye kettejük gyümölcse a zseniális, 2013-ban
6 Oscar-jelölést begyűjtő Nebraska -, de azért a differencia
látható, érezhető...
A The confirmation – bocs, direkt nem használjuk a kissé idétlen magyar
címet - ennek ellenére ígéretes debüt: Bob
Nelson igen is tehetséges tanonc! Esetében biztosan nem releváns
a „mindenki maradjon a kaptafánál” -
frázis.
Noha Clive Owen mostanában már nem tündököl úgy, mint egykoron, most
ismét remek formáját mutatja. A Mindight
special-ből ismerős Jaeden Lieberherrel
csodás apa-fiú párost alkotnak.
És bár csordultig vagyunk a szó
legnemesebb értelmében „hétköznapi” jelenetekkel, még egy izgalmas
szerszámkészlet utáni nyomozás is belefért a kalapba.
Bob Nelson filmje nem váltja meg a világot, nem képes olyan katartikus
pillanatokra, mint Payne mesterien
kidolgozott alkotásai, azonban azt a törékenységet, és kedves esendőséget,
amely miatt a Nebraska-t olyannyira szerettük,
simán abszolválja.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése