Hogy a visszafogott vegetáriánus
diáklány, hogyan és miként válik húsra – emberi húsra! – éhező emberevő kannibállá?
No ez aztán a vérbeli horror topik!
Ugyan a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál közönségét egy
emberként sokkolta a nővére levágott ujján nagy áhítattal „cuppogó” koleszos állatorvos
növendék bizarr felnövés története, a Nyers
korántsem – csak - a vitathatatlanul sokkoló mivolta miatt fontos és
figyelemreméltó mozi!
A fiatal francia rendezőnő Julia Ducournau rendhagyó coming-of-age horrorja erőteljes
debüt, amely mellett nagyon nehéz szó nélkül elmenni. A film provokatív, a maga
módján még vicces is, bazira beteg, és olyan bátran, vagányan forgatja ki a
horror műfaj betokosodott kliséit, hogy azt öröm nézni.
Ducournau szeplőtelen főszereplője, Justine kiszakad az otthoni kontextusból, hirtelen a felnőtt kor
küszöbén találja magát. Picit tart az ismeretlentől, eleinte bizonytalanul is
mozog az új közegben. Akklimatizációja végül aztán olyannyira jól sikerül, hogy
a tökéletes integrálódás mellett hamarosan a tápláléklánc csúcsán találja
magát. Nem hagyja, hogy a világ felzabálja, helyette ő maga zabálja föl a
világot.
Számos szépen végigvitt allegória
lelhető fel a filmben. A Nyers
metaszintjének felfedezése érdekes élményt nyújt, azonban Justine metamorfózisának folyamata talán még izgalmasabb. Ahogy a
lány eljut A-ból B-be. Ahogy az élet nyersességét, valódiságát ízlelgeti.
Extrém mozi ez, nyilván sokaknál
ki is fogja verni a biztosítékot az extremitása. Azonban Docournau bátorsága, zseniális történetvezetése, és mesélő kedve, a
frissesség és intenzitás, amellyel előadja ezt az abszurd, beteg sztorit mindenképp
megsüvegelendő!
És helyenként olyan ironikus és
önreflexív a modor, hogy még az explicitás láttán sem az fordul meg a
fejünkben, hogy „jajj, de durva”,
hanem hogy az embertelensége dacára mégis mennyire emberi ez a film, mennyire
intim. Hogy úgy beszél a fiatalkori szexualitásról, mint előtte senki, és hogy
olyan természetes a „nyersessége”, hogy a kannibalizmus, mint olyan végül
észrevétlenül elveszíti eredeti jelentéstartalmát.
És ez bizony bravúr! Ahogy bravúr
a történet frappáns, emlékezetes lezárása is.
Bárki bármit mond, okos film ez - nagyon is!
Csak haladóknak!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése