2017. szeptember 1., péntek

Berlin Syndrome


Cate Shortland, a Lore direktorasszonya Berlin Syndrome címen szállítja az év egyik legkülönösebb thrillerét, ami valójában nem is igazi thriller, sokkal inkább feszült pszicho-dráma, amelyben Shortland a Stockholm-szindróma fázisait igyekszik a lehető legszemléletesebben bemutatni. Úgy, hogy közben mi is picit a „játék” részeseivé válunk, s egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy nem csak az áldozat, mi is elkezdünk szimpátiát táplálni a fiatal ausztrál fotós lányt fogságban tartó berlini angol tanár iránt. 


A német Max Riemelt (A hullám; Napola – A Führer elit csapata) és Teresa Palmer kettőse közel tökéletes! A varázslótanoncban és A negyedik c. tini rettenetben feltűnt színművésznő élete eddigi legkiforrottabb alakítását nyújtja. Játéka összetett, árnyalt, és végtelenül izgalmas.
Épp úgy, ahogy a szituáció, s a fogoly és fogvatartó közötti kapcsolat ábrázolása; a folyamat, miként a történet eljut A-ból B-be. 


Shortland aprólékos, de nem unalmas. Jóllehet, vannak hézagok és logikai kérdőjelek a sztoriban, a Berlin Syndrome egyes jelenetei egészen zseniálisak. Főként Palmer az, aki élménydússá teszi számunkra a film mind a 110 percét. 


Ugyanakkor a rendezőasszonyt is dicséret illeti, hisz egyedi nézőpontból közelíti meg a történetet, és olyan kérdésekre keresi a választ, amelyeket korábban filmes még – ebben a formában - nem igen tett fel a témában. Igaz, a „válaszkeresésben” nem feltétlen jár sikerrel, és a sztorit is picit faramuci módon zárja le (pedig nem ügyetlen a végjáték), mégis sajátos a hangvétel, és emlékezetes az eseménysor. 


Említhetnénk párhuzamként Lenny Abrahamson A szoba c. 2015-ös remekét, vagy John Fowles nagy sikerű regényét, A lepkegyűjtőt, Shortland más úton jár. Nem ér célt ugyan, de esetében a törekvés és az innovatív hozzáállás maximálisan becsülendő. 


A Berlin Syndrome a maga módján egészen formabontó mozi. Nagy kár, hogy benne volt egy mestermű létrejöttének lehetősége, s hogy Cate Shortland végül beérte kevesebbel.
Ettől mi még persze nem szomorkodunk, hisz gazdagodtunk egy tök okés filmmel! 

75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése