Craig Mazin, aki olyan über gagyi
komédiák szkriptjéért felel, mint a Superhero Movie, vagy épp a Horrora akadva –
borzalmak, most aztán megmutatja, hogy tud székbeszegezős, pofánverős,
hatásos – nem hatásvadász! – mozit is forgatni!
Ahhoz, hogy a Csernobil ereje úgy
Isten igazából megmutatkozhasson, egyértelműen szükség volt az 5 X 60 percre,
hisz így tudta kellő alapossággal körbe járni a direktor a tragikus
történéseket. Mert, hogy tragikus történésben 1986 tavaszán bizony nem volt
hiány, s ijesztő belegondolni, hogy ha nincs az a maroknyi tudós, és nincs
Valery Legasov, milyen elementáris mértékű és erejű katasztrófát idézhetett
volna elő a csernobili robbanás. Ami egyébiránt így is a történelem egyik legpusztítóbb,
legborzalmasabb atomkatasztrófája.
Mazin filmje dokumentarista
alapossággal tudósít, izgalmas, tényszerű, és valós. Nem kertel, és csak nagyon
ritkán ragadtatja magát hollywoodi teátrális gesztusokra.
Félelmetes a kép, félelmetes a sorozat minden egyes mozzanata… Átütő operatőri munka támogatja meg az
egyébként is közel bravúros történetmesélést és a kiválóan, precízen
összerakott szkriptet.
…s nem csak az a félelmetes,
ahogyan a szovjet hadsereg katonái életük kockáztatása árán lapátolják ama
halálos 90 másodpercben a már felrobbant erőmű tetejéről a grafitot és a
törmeléket, hanem az is, ahogy az akkori szovjet vezetés próbálja szőnyeg alá
seperni és elhazudni a problémát. Mazin szinte mindenre kitér, bár még 5 x 60
perc sem elegendő a számára, hogy 100%-osan alapos munkát végezzen. Ellenben
olyan kitűnő filmet dirigál, amelyre - bizton állíthatjuk - sok-sok év után is emlékezni fogunk. Hisz
Csernobilról ennyire pontos és húsbavágó játékfilm még biztosan nem született, így ezen a minőségében is mérföldkőnek tekinthető a sorozat!
De nyilvánvalóan nem lenne
ennyire hiteles a történet és maga a film, lehengerlő színészi játék nélkül.
Mindezt a kiváló Jared Harris és a mindig megbízhatóan és magas színvonalon
teljesítő Stellan Skarsgard biztosítják. De ott van mellettük a nép lelkiismeretét
és a Legasov mellett álló tudósokat egy személyben szimbolizáló és megtestesítő
fiktív karakter, Ulana Khomyuk, Emily Watson szintén kitűnő alakításában.
Rendkívül jól felépített és jól
kitalált forgatókönyvvel van dolgunk, amelyben minden szereplő a helyén van, s
minden egyes momentum jelentőséggel teli. Még az az egyébként könnyedén
mellékzöngének tekinthető szál is vérfagyasztó, amelyben Barry Keoghan-t
láthatjuk, amint a robbanás után társaival az elhagyatott vidéket járja, a
fertőzött állatokra vadászva…
Nem árulunk el titkot azzal, ha
azt mondjuk: a Csernobil az év legmegrázóbb filmélménye. A szó szoros
értelmében véve azonban nem katartikus, hisz, ahogy Legasov is fogalmaz a
történet legvégén az utolsó epizódban, Csernobil az emberi hazugságról szól - a
hazugság pedig sosem lehet katartikus! Ugyanakkor borzasztóan nyomasztó, komor
és felkavaró Craig Mazin alkotása!
Mégis azt kell mondanunk: ezt a filmet
mindenkinek látnia kell, nem ér kihagyni, nem szabad megúszni, hisz elengedhetetlen, hogy
szembesüljünk az igazsággal, s rendkívül fontos, hogy tudjunk a ’86-ban történt
irtózatos eseményekről!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése