Hőseposz Hollywood aranykoráról.
Így is definiálhatnánk a
legfrissebb Tarantino-mozit. Szubjektív, kinek a pap, kinek a papné, de a Volt
egyszer egy... Hollywood vitán felül a mester egyik legjátékosabb alkotása. S többek
között kiköszörüli azt a csorbát, amelyet az Aljas nyolcas ejtett az életművön.
Nem, az sem volt rossz mozi, de hiányoltuk belőle azt a mókás, szertelen
attitűdöt, ami Tarantino korábbi filmjeit jellemzi, s ami hál’ Istennek az új
moziban ismét megvan!
A Volt egyszer egy... Hollywod fikciós
sztori. Rick Dalton, a nárcisztikus Hollywoodi western sztár sosem létezett,
ahogy legjobb barátja, Cliff Booth, a titokzatos kaszkadőr is kitalált személy.
De, most jön a „de”, sosem volt még Tarantino-film ennyire valóságos! A Sharon
Tate-sztori csak hab a tortán, a legrealisztikusabb a kontextus ábrázolás, és a Tarantino-ra olyannyira jellemző, ismételten szenzációs dialógusok és
kiválóan szerkesztett jelenetek.
Oké, rendben, hangulatfilm ez. De kicsit sem öncélú! Tarantino most is, mint általában, a nagybetűs mozi iránti
szeretetét öntötte mozgóképes formába. Hollywoodról még sosem mesélt, ez a
mostani meséje pedig az álomgyár történetét mondja el, mégpedig egy lecsúszóban
lévő, egykoron szebb napokat élt sztár szemüvegén keresztül.
A szereposztás ismét szenzációs.
DiCaprio és Brad Pitt viszik a hátukon a filmet, ahogy az az ilyen kaliberű
színészektől elvárható. A két a-listás sztár zseniálisan megkomponált über laza
jelenetekben bontakoztatja ki nem evilági, káprázatos képességeit.
Tarantino pedig, hiába az évek,
ismét legjobb formájában tündököl. A látszólag jelentéktelennek tűnő
pillanatokban is releváns dolgokat, gondolatokat fogalmaz. S talán sosem volt
még ennyire tudatos.
Sokak szerint unalmas és kissé
terjengős a film. Nos, a mi figyelmünk nem lankadt egy percre sem. A Volt
egyszer egy... Hollywood mindvégig szórakoztató, frappáns, és oltári vicces.
Biztosak vagyunk benne, hogy sok év után Tarantino egyik legerőteljesebb,
legkiegyensúlyozottabb mozijaként fogják emlegetni.
A jellegzetes attribútumok ugyan
megvannak, de a direktor tőle szokatlan elemekkel is tarkítja a már jól ismert
zsargont.
Brad Pitt a tipikus
Tarantino-protagonista megtestesítője – kiszámíthatatlan, veszélyes, ha
szükséges agresszióra hajlamos, ugyanakkor jó kedélyű, és rendkívül szimpatikus
férfiú. DiCaprio pedig tökéletesen hozza a hedonista, önmagába szerelmes,
egoista, de szerethető, kissé bugyuta, kétségek közt vergődő, mindenkori
Hollywoodi sztár karakterét.
És hát, ahogy említettük, ez
egy fikciós mozi. Hiába Roman Polanski, a kor bálványa Sharon Tate, és hiába
Charles Manson.
Quentin Tarantino úgy alakította a sztorit, ahogy az ő furcsa, nem hétköznapi elméjében él a történet, ahogy…
No de nem spoilereznénk!
Az év egyik legjobb filmjét
mindenkinek látnia kell!
95%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése