Szentül hisszük, hogy a Leaving
Neverland minden egyes momentuma és állítása igaz. És nem Wade Robson, James
Safechuck, valamint a családtagok párás tekintete miatt. Hanem mert egész
egyszerűen épp ésszel megkérdőjelezhetetlen a sztori.
Jacksont több ízben vádolták
gyermekmolesztálással a ’90-es években és a 2000-es évek derekán. Minden
esetben megúszta a börit, de kétség nem fér hozzá, hogy az ufonauta Jackson
sáros volt, s naivan, elszántan hiszünk azon frázisban, hogy a jó elnyeri méltó
jutalmát, s a rossz hasonlóképpen kapja meg végül a neki járó büntetést. Még
ha az posztumusz retorzió is.
Jacko esetében a mítosz porig
rombolása a bünti, a demitizálás, az, hogy az egész életmű hitelét veszti. Hogy
nincs örök érvényű hagyaték. Pop királyból bukott király lesz, a korona más
fejére vándorol. A legenda nincs többé!
Michael Jackson korai alkotásai
kétségkívül a könnyű zene csúcsteljesítményei, de azért fontos megjegyezni azt
is, hogy nem csupán Jacko-é az érdem, hisz olyan sokat tapasztalt legendákkal dolgozott ekkor,
mint pl. Quincy Jones – aki egyébként egy korábbi interjúban szintén nem túl
pozitívan nyilatkozott MJ-ről, ostoba, infantilis „kisgyereknek” titulálva őt.
Ettől függetlenül persze Jackson
dalszerzői, énekesi kvalitásai megkérdőjelezhetetlenek, de a Leaving Neverland
után bizony erősen zárójelbe kerülnek az olyan nem kicsit szentimentális és gejl,
mégis nagyhatású program dalok, mint a Heal the world és a They don’t care about us.
Már csak az imént taglaltak miatt
is bazira jelentőségteljes doku a Leaving Neverland. Mérföldkő. Hisz ilyen jellegű,
ilyen erőteljes és ilyen nagyhatású demitizálást eddig még talán egyetlen dokumentumfilmnek
sem sikerült véghez vinnie. Szó szerint lehull a lepel.
Az alkotó Dan Reed kiválóan
vezeti és építi fel 4 órás sokk-moziját, amelyben két bő 30-as éveiben járó férfi
vall Michael Jacksonhoz fűződő barátságáról, szerelmi viszonyáról és a zaftos, naturális
részletekről, hogy a pedofil Jacko hogyan, miként játszotta velük szexuális
játékait a ’90-es években, hogyan használta őket, hogyan kerítette hatalmába a
lelküket, s milyen módon férkőzött közel családjaikhoz, családtagjaikhoz.
Ha bárkiben felmerül a kérdés, hogy egy felelősségteljes anya ugyan hogyan engedhette, hogy a 7
éves gyermeke egy ágyban háljon egy idegennel, a film erre a felvetésre is
választ ad.
Jacko kiválóan manipulálta - kezdetben
vélhetően nem szántszándékkal, majd miután szorult a hurok, tudatosan - a két
srácot, akik egészen 2013-ig hordozták magukban a titkot.
S hogy miért kellett várni a
sztár halála után 4 évet? Az események nem Jacko idővonalán zajlanak! A Leaving
Neverland nem Jacksonról szól, bár kétségtelen, a pop király volt a mozgatórugója
a történéseknek.
A film remek pszichológiai
látlelet, amely a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus kronológiáját, dramaturgiáját,
lefolyását mutatja be – méghozzá igen nyersen, szókimondóan.
Az csak a hab a tortán, hogy a körülményeknek
köszönhetően a Jackson-kultusz alapjaiban inog meg, minden prekoncepció, a
Michael Jacksonnal kapcsolatos összes klisés gondolat és tézis megy a levesbe.
Még egyszer: nincs kérdés. Minden
szó igaz! Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Michael Jackson bárgyú,
hamis Neverland-je végleg az enyészeté…
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése