2019. március 12., kedd

Neverland elhagyása - Leaving Neverland


Szentül hisszük, hogy a Leaving Neverland minden egyes momentuma és állítása igaz. És nem Wade Robson, James Safechuck, valamint a családtagok párás tekintete miatt. Hanem mert egész egyszerűen épp ésszel megkérdőjelezhetetlen a sztori.
Jacksont több ízben vádolták gyermekmolesztálással a ’90-es években és a 2000-es évek derekán. Minden esetben megúszta a börit, de kétség nem fér hozzá, hogy az ufonauta Jackson sáros volt, s naivan, elszántan hiszünk azon frázisban, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, s a rossz hasonlóképpen kapja meg végül a neki járó büntetést. Még ha az posztumusz retorzió is.


Jacko esetében a mítosz porig rombolása a bünti, a demitizálás, az, hogy az egész életmű hitelét veszti. Hogy nincs örök érvényű hagyaték. Pop királyból bukott király lesz, a korona más fejére vándorol. A legenda nincs többé!


Michael Jackson korai alkotásai kétségkívül a könnyű zene csúcsteljesítményei, de azért fontos megjegyezni azt is, hogy nem csupán Jacko-é az érdem, hisz olyan sokat tapasztalt legendákkal dolgozott ekkor, mint pl. Quincy Jones – aki egyébként egy korábbi interjúban szintén nem túl pozitívan nyilatkozott MJ-ről, ostoba, infantilis „kisgyereknek” titulálva őt.
Ettől függetlenül persze Jackson dalszerzői, énekesi kvalitásai megkérdőjelezhetetlenek, de a Leaving Neverland után bizony erősen zárójelbe kerülnek az olyan nem kicsit szentimentális és gejl, mégis nagyhatású program dalok, mint a Heal the world és a They don’t care about us.


Már csak az imént taglaltak miatt is bazira jelentőségteljes doku a Leaving Neverland. Mérföldkő. Hisz ilyen jellegű, ilyen erőteljes és ilyen nagyhatású demitizálást eddig még talán egyetlen dokumentumfilmnek sem sikerült véghez vinnie. Szó szerint lehull a lepel.
Az alkotó Dan Reed kiválóan vezeti és építi fel 4 órás sokk-moziját, amelyben két bő 30-as éveiben járó férfi vall Michael Jacksonhoz fűződő barátságáról, szerelmi viszonyáról és a zaftos, naturális részletekről, hogy a pedofil Jacko hogyan, miként játszotta velük szexuális játékait a ’90-es években, hogyan használta őket, hogyan kerítette hatalmába a lelküket, s milyen módon férkőzött közel családjaikhoz, családtagjaikhoz.


Ha bárkiben felmerül a kérdés, hogy egy felelősségteljes anya ugyan hogyan engedhette, hogy a 7 éves gyermeke egy ágyban háljon egy idegennel, a film erre a felvetésre is választ ad.
Jacko kiválóan manipulálta - kezdetben vélhetően nem szántszándékkal, majd miután szorult a hurok, tudatosan - a két srácot, akik egészen 2013-ig hordozták magukban a titkot.
S hogy miért kellett várni a sztár halála után 4 évet? Az események nem Jacko idővonalán zajlanak! A Leaving Neverland nem Jacksonról szól, bár kétségtelen, a pop király volt a mozgatórugója a történéseknek.


A film remek pszichológiai látlelet, amely a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus kronológiáját, dramaturgiáját, lefolyását mutatja be – méghozzá igen nyersen, szókimondóan.
Az csak a hab a tortán, hogy a körülményeknek köszönhetően a Jackson-kultusz alapjaiban inog meg, minden prekoncepció, a Michael Jacksonnal kapcsolatos összes klisés gondolat és tézis megy a levesbe.  


Még egyszer: nincs kérdés. Minden szó igaz! Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Michael Jackson bárgyú, hamis Neverland-je végleg az enyészeté…

85%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése