2018. október 31., szerda

Felhőkarcoló - Skyscraper


Nyugodt szívvel nevezhetjük újrahasznosított Die Hardnak a Skyscrapert. Azzal a kis "csavarral", hogy az értelmi szerző – író-rendező – Rawson Marshall Thurber megtoldotta a „nakatomis” sztorit John Guillermin 1974-es klasszikusával, a Pokoli toronnyal. Illetve annak alaphelyzetével.


Vagyis Dwayne Johnson az egykori szuperharcos – most tisztes családapa - az égő „nakatomival” kínlódik – közel 100 percben. Féllábbal! Mert, hogy egy korábbi bevetés során elhagyta. A lábát. De szerencsére csak az egyiket, ugye.
Szóval kínlódik a faszi és kicsit mi is kínlódunk, azaz picit kínosan érezzük magunkat a film közben.


A „The Rock” a családja – két kisgyerek és az asszony (helló Neve Campbell!) – védelmében tornássza fel magát a magas darura, s küzd az elemekkel, csak hogy biztonságban tudhassa a famíliát. Közben persze jönnek a rosszak, akik a főhős családmentő tervét igyekeznek meghiúsítani. De hát ki állhatja útját a nagy tetovált meláknak?


Pláne, hogy ilyen gyengusz gonoszokkal kell felvennie a kesztyűt. Mennyivel ádázabb volt anno Hans Gruber és kompániája, te jó ég… Ezek a csávók kismiskák azokhoz a fazonokhoz képest! 


Buta film a Felhőkarcoló. De olyasféle mamlasz oktondiság, amire nem lehet szívből haragudni.
Még épp nézhető, illetve hogy stílszerűek maradjunk: tuti, hogy nem fekszi majd meg a gyomrod, s miként Dwayne Johnson, te is ki fogod bírni - akár féllábbal is!

50%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése