Noah Baumbach, a szocio-drámák
mestere egyrészt megcsinálta az év filmjét, s egyben munkásságának
legkiemelkedőbb darabját tette le az asztalra, másrészt most először hagyta úgy
Isten igazából az emócióit is áradni az adott történetben.
A Házassági történet ugyanakkor
mindenféle teátrális megnyilvánulás és fennkölt gesztus nélkül tud többszörösen
katartikus pillanatokat okozni, s mindeközben olyan végtelenül emberi és
valószerű, olyan marhára Baumbach-os, amelyet mindig is vártunk/vártam a direktortól.
Tény, hogy a rendező eddigi
legközérthetőbb munkájáról van szó, de még így sem nevezhetjük klasszikus
értelemben „közönségfilmnek” a Házassági történetet. Pedig ezt a filmet bizony
mindenkinek látnia kéne!
Az összeszedettség, s a nyílt, fájóan
őszinte fogalmazásmód rendkívül jól áll Baumbach-nak.
Ez egy érett rendező, érett
alkotása. Bölcs, igaz, és mint olyan, iszonyúan zavarba ejtő mozi. És szép, de
még milyen szép!
Ahogy Scarlett Johansson és Adam
Driver működnek, együttműködnek ebben a filmben, az valami egészen elképesztő. Baumbach
pedig nagyon szépen, megfontoltan építi fel a sztorit. Íve van a történetnek. S
noha egy házaspár válását követhetjük nyomon, annak minden borzalmával és tragédiájával
együtt, számos meghitt, könnyfakasztó pillanatnak is a részesei lehetünk. Az elengedés stációinak...
Baumbach akkurátusan járja körbe a
válás aspektusait. Atya ég, milyen könnyen enged ilyenkor a
kísértésnek az ember, milyen könnyedén válik esendővé, sebezhetővé, s ha a helyzet úgy
kívánja, kíméletlenné és akár becstelenné is.
Ugyanakkor azzal is szembesít a
film, méghozzá nagyon bölcsen és intelligensen, hogy az egész hercehurca
valójában hiábavaló, s hogy végül az elfogadás és a mindenen átívelő szeretet –
vagy hívjuk inkább egymás iránti tiszteletnek - hozhat megnyugvást és békét.
Meglehetősen ideologikusan és
naivan hangzik, de a Házassági történet pozitív végkicsengésű mozi, az ereje
pedig a pozitivitásában rejlik. Elementáris és elsöprő erő ez, ritkán
tapasztalni ilyen energiákat a filmművészetben.
A csodálatos pillanatokat aztán a
még csodálatosabb utolsó szekvencia követi, mely nem csak az utóbbi évek egyik
legszebb zárlata, hanem úgy en bloc a filmtörténet egyik legigazabb befejezése
is.
Baumbach számára nyilván
iránymutató lehetett Robert Benton klasszikusa, a Kramer kontra Kramer. Annak
realisztikus képkockái és jellegzetes fényképezési stílusa vissza is köszönnek
a Házassági történetben, ugyanakkor a New York-i rendező legfrissebb alkotása a
saját jogán fog klasszikussá – témájában legalábbis biztosan -, fontos,
meghatározó filmes mérföldkővé válni.
Az érzelmek és hangulatok széles
spektrumát felvonultató – házassági – történet. Fájdalmas, mégis felemelő mozi.
Baumbach eddigi legérettebb, legkomplexebb alkotása. Szerintünk pedig az év legjobb filmje!
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése