Mire is számítottunk?
Sem az első, sem a második nem
volt filmtörténeti mérföldkő, szimplán csak két piszok szórakoztató mozi. Will
Smith kisujjból hozza a jóképű, jól öltözött macsó niggát, Lawrence pedig a
vicces, „ki ha én nem”, csetlő-botló feketét. A két karakter ambivalenciája adja
a Bad Boys sava borsát.
Paradigmaváltást, óriási
reformokat nem remélhettünk. Pusztán annyit, hogy a franchise újraélesztése –
újraélesztés, hisz ugye csak eltelt 25 év az első, és már 17 a második etap óta
is – nagyjából alulról súrolja majd az elődei által támasztott lécet.
A Mindörökké rosszfiúk ennek
ellenére is csalódás, és nem csak azért, mert mind Smith, mind pedig Lawrence
ázsiója is némileg megkopott már. Egész egyszerűen öregek már a fazonok. És
bármennyire igyekszik a szkript rájátszani a nyuggerségükre, nem sikerül
frappánsan kiaknázni a karakterekben, illetve a szituációban rejlő
lehetőségeket.
A történet jól indul, egy-két
magához képest ügyes fordulatot is bevet a Bad Boys, hogy aztán egy közel
b-kategóriás akciófilmmé silányítsa az addig látottakat.
Nagy dolgokat nem vártunk. Csak
egy-két jóféle Smith-Lawrence zrikát – ezeknek szinte teljes egészében híján
van a film -, jó kis autós üldözéseket – na jó, ebből azért akad -, meg
konstans fegyverropogást. Lőni lőnek ugyan, meg van test-test elleni küzdelem
is szép számmal, de ezek az akció-koreográfiák egy John Wick ismeretében azért
meglehetősen szegényesnek hatnak.
A sztori faék egyszerűségű, ezzel
még nem is lenne baj, ettől még lehetett volna egy kellemes, szórakoztató
(agy)kikapcs a Mindörökké rosszfiúk.
Ehelyett azonban inkább csak
nosztalgikus érzéseket kelt a film. Nyomokban tartalmazza csupán az
első epizód Miami-hangulatát, és a második parádés tempózásait.
Ja, és ezek tényleg franchise
újjáélesztésben gondolkodnak, a záró képsorokat látva ugyanis nem kétséges: hamarosan jön a negyedik! Pláne, hogy az ingadozó színvonal ellenére is óriási anyagi siker a produkció.
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése