Az ez évi Cannes-i Filmfesztivál egyik legüberebb sokk-mozija volt a
dél-koreai Goksung, amely a 42 éves Hong-jin Na harmadik, s egyben
legádázabb játékfilmje. A direktor eddig főként a thriller zsánerben próbálta
ki magát (Az üldöző; A sárga-tenger),
most viszont kőkemény horrort rendezett! És olyan stílusosan és egyedülálló
módon iskolázza le Hollywood teljes ghost-horror mezőnyét, Blumhouse-ostúl, meg mindenestül, hogy –
ha lehet ilyet mondani egy ilyen film kapcsán – már-már öröm nézni!
A Goksung nevezetű kisvárosban játszódó szellem-sztori különösen kezd
– fittyet hány a zsánerrel szemben támasztott elvárásokra. Az első órában
tulajdonképpen „altat” a rendező – a klasszik horror-dramaturgiát, már ha van
ilyen, mellőzi -, s ilyen formán még egy-egy komikusabb jelenet is
be-becsúszik.
Na mesterien cikáz a zsánerek között. Miután azonban beüt a ménkű,
s a falu csetlő-botló nyomozója, Jong-Goo
személyesen is érintett lesz a véres, ördögi, titokzatos gyilkosságsorozatban,
már hűlt helye sincs a komédiázásnak. A film második fele meglehetősen „hard”!
Nehéz spoilerezés nélkül beszélni a Goksungról;
különféle netes fórumokon már most komoly hype
övezi a filmet, s a nethuszárok és horror-rajongók különféle értelmezésekkel állnak
elő a film fináléját illetően. Mert, hogy baromira nem egyértelmű a cucc –
főként a végjáték, ugyanis ott pörögnek fel igazán az események - és valóban
többféle megoldás lehetséges.
Furcsa élmény Hong-jin Na mozija, hiszen a többség
számára nyilván nem lesz minden egyes momentum és részlet teljességgel egyértelmű.
Ahhoz, hogy ügyesen/ügyesebben tájékozódjunk ebben a számunkra meglehetősen
szokatlan „szellemvilágban”, sokkal több háttérinfóval kellene rendelkeznünk a
koreaiak világlátásáról. No és persze a túlvilágot érintő „világlátásukról”...
A fekete mágia azonban nyilván
mindenki számára ismerős fogalom, az pedig tuti, hogy olyan kőkemény rituálékat,
sámán szertartásokat még egyetlen amerikai – hollywoodi – mozinak sem sikerült
a vászonra álmodnia, mint amilyeneket a Goksung
kisujjból kiráz. Minket meg a hideg ráz, mert Na veszettül ért a feszültségkeltéshez!
Az pedig, hogy valaki buddhista,
vagy keresztény, a rendező szerint nagyjából tök mindegy, hisz a végzetétől
senki sem menekülhet!
Csak haladóknak!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése