A Hóembertől és Michael
Fassbendertől nem kaptuk meg az élményt 2017-ben, s most jön a semmiből az
izlandiak Netflix krimi-szériája, és többszörösen kenterbe veri a Hollywood-i mesterek
bábáskodása mellett készült giga-produkciót.
És valóban! A The Valhalla
murders azt a kimért, pattanásig feszült hangulatot hozza, amit Jo Nesbo
legjobb formájában.
A 8X45 perces mini sorozat egyes fordulatai
viszonylag hamar kibogozhatóak, a ’klisék kontra trükkös csavarok’ contest-et
azonban szerencsére kb. egálra abszolválja a film.
Film, mert hiába van
szétszabdalva epizódokra, ez bizony egy jó hosszú, – de sorozat mércével mérve
mégsem epikus hosszúságú – nagyjából 6 órás mozifilm.
Le a kalappal az izlandiak előtt,
ugyanis végig tudják tartani vizualitásban és egyéb szinteken is a nívót. A
kietlen havas táj, a konstans borult égbolt pedig csak még inkább ráerősítenek
az amúgy sem túl vidám hangulatra.
A filmben vázolt gyilkosságokat
egy nagyjából 30 évvel korábban eltussolt bűnügy indítja el. A Reykjavik-i nyomozóhad rögvest aktivizálja is magát, csak hogy hamar kiderül: nem lesz ez olyan
egyszerű sétagalopp, mint ahogy azt a rendőrkapitány prognosztizálta. Dániából
érkezik a segítség, egy Harry Hole titokzatos karakteréhez hasonlatos
(mínusz alkoholizmus) éles eszű, szűkszavú nyomozó személyében. A „külsős”
Arnar, és a helyi nyomozónő Kata igyekeznek felgöngyölíteni a sok szálon
futó szövevényes bűnügyet, mely természetesen aztán sokkal komplikáltabbá válik
a vártnál.
A forgatókönyvírók, amellett,
hogy a krimi útját is rendkívül körültekintően egyengetik, a két bűnüldöző
összetett magánéletébe is betekintést engednek, így párhuzamosan követhetjük
nyomon a nyomozást, s a két főszereplő aktuális családi krízis helyzetét. Mely
mindkettejük esetében kapcsolódik - más-más pontokon - a kinyomozandó bűnügyhöz.
A kontextus egészen pazar. Mélyelemzést
persze nem kapunk az izlandi állapotokról, de mégis érdekes ebben a közegben
nyomon követni egy ilyen éjsötét, már-már noir-os krimit.
Tudvalevő ugyanis, hogy Izland a
világ egyik legklasszabb közbiztonságával rendelkező országa. (Nem csoda, hisz
az átlag izlandi bérek nagyjából 850 e Ft / hó körül mozognak.) Így a
fegyvertartás, mint olyan, nem létező fogalom Izlandon, s a rendőrök is csak
kivételesen indokolt esetben ránthatnak pisztolyt. Ránthatnak? Hmm… A
vészhelyzet kellős közepette kell kéréssel fordulniuk az adott felügyelethez a
fegyverhasználatért, majd a tőlük kapott kóddal férhetnek csak hozzá a rendőrautóban
tartott széfhez, amely a szolgálati fegyverüket rejti. Ugye, hogy
elképzelhetetlen sztori ez a valóságban? Pedig Izlandon így van.
Egy ilyen jóléti társadalomban,
egy ilyen pacifista országban zajlik tehát a kegyetlen gyilkosság sorozat. Ahol
szinte hírből ismerik csak az emberek a gyilkosság fogalmát.
Ebből az olvasatból találni még
lehetőségeket a történetben, melyet kiaknázatlanul hagytak az alkotók. A fricska
azonban mégis működik, hisz ebben a környezetben még inkább él, és elemében
van egy ilyen feszült „whodunit” thriller.
Azt írtuk, nem is olyan rég, hogy
a The Outsidert vélhetően nem nagyon fogják túlszárnyalni az idén krimi
fronton. Hát tessék! Nem is telt bele sok idő, ez az izlandi „kis” bűnügyi film behúzta a váratlant.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése