Mestermunka a javából! A Sicario és a Hell or high water forgatókönyvírója, Taylor Sheridan második rendezésébe belepumpálta minden eddigi
tapasztalatát és tudását.
Az eredmény pedig talán még
mívesebb, még személyesebb, mint a művész „csak íróként” jegyzett korábbi
munkái.
A director-writer elképesztő eleganciával és érzékkel vegyíti a
stílusokat. És noha komótosan bontja ki a történetét – amely ha objektíve
vizsgáljuk, igazán nem is olyan rendhagyó -, képtelenek vagyunk levenni a
szemünket a vászonról! Tök egyenes, tök „hétköznapi” a sztori (hétköznapi bűnügy,
hétköznapi tragédia), mégis baromira komplex az élmény.
Könnyfakasztó dráma, feszült,
szikár thriller, jéghideg, morcos-morózus western, kíméletlen krimi.
Sheridan azonban nem csak egy „jóleső” műfajkoktéllal
ajándékoz meg minket: külön világot, valódi atmoszférát teremt!
(Szűkös mikrovilág a Wind River Indián Rezervátum, s vele a kietlen
hegyvidék, a behavazott Wyoming.)
Egy helybéli indiánlány
megfagyott, összevert, megerőszakolt holttestére bukkan portyája során Cory Lambert, a magányos vadász. Az FBI Jane Banner ügynököt vezényli ki a
helyszínre. A Vegas-ból importált
fiatal nyomozónő gyorsan felveszi a fonalat, s hamar nyilvánvalóvá válik a
számára, hogy egyedül Lambertben
bízhat: nekik kettejüknek kell felgöngyölíteni az esetet. Lambertnek ráadásul személyes
érintettsége is van az ügyben.
Taylor Sheridan iszonyúan erős a karakterábrázolásban, ezúttal is
nagyszerűen építgeti figurái jellemét. Elizabeth Olsen remek, de a show-t ellopja előle Jeremy Renner, akire szinte ráöntötték
ezt a szerepet. Szuggesztív, erőteljes, minden egyes megmozdulása, gesztusa,
jelenete élmény számba megy.
A direktor nem csak Cory Lambert számára, számunkra is
személyes üggyé teszi a Natalie meggyilkolásával
kapcsolatos történéseket. Épp ezért, az a hosszú, gyötrelmes, lélekbevájó
jelenet, amikor fény derül, hogy mi is történt valójában, tényleg a szívünkig
hatol. Ez az a fájdalom, amiről Renner karaktere
egy korábbi megindító szcénában monologizál...
És amikor Cory azt az adekvát választ adja a film végén a „törzsfőnök” adekvát
kérdésére, hogy „nyüszítve”, akkor
ott már valóban nincs mit tovább magyarázni. Ez a jó értelembe vett egyszerűség, és
naturalista szemlélet az egyik nagy erőssége Sheridan filmjének. No és persze a történetmesélés mikéntje, a ránk
telepedő, finoman nyomasztó atmoszféra, a tűpontos színészi alakítások, és… és
még sorolhatnánk!
Katartikus bűnfilm! Izgalmas, szikár,
pazar modern próza.
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése