Matt Reeves folytatja a jó szériát. Azzal azonban, hogy a Planet of the Apes – franchise az utolsó
szakaszához érkezett, picit a lendület is lankad, s a direktor – tudatosan (?)
- visszavett a tempóból.
Aki tehát a középső – véleményünk
szerint a legerősebb – epizód mozgalmasságát és feszültségét áhítja, az most
minimálisan csalódni fog. Még úgy is, hogy Reeves
végül is ügyesen és konzekvensen tesz pontot a történet végére.
És hiába Caesar családi drámája, s hiába a sok-sok kín és szenvedés. Bizonyos
szempontból a kegyetlen majomgyűlölő Ezredes
motivációi is érthetőek… Reeves klasszul árnyal, jó kis
posztapokaliptikus szitut teremt! És ahogy az ember, úgy a majom nemzettség sem
feddhetetlen! Mindkét fél számára a túlélés a cél. Fajfenntartás, fajfennmaradás.
Végül aztán – ahogy lenni szokott
- kompromisszumra jutnak a felek. Áldozatok árán…
Matt Reeves háborús közege, s a náci lágerekhez hasonló (majom)munkatábor
egészen hátborzongatóan fest. A tragikum, majd az abból következő szembenállás
- az Ezredes és Caesar személyes élet-halál harca – azonban mégsem olyan
hangsúlyos, mint kellene.
A majmok bolygója: Háború viszont még így is az év egyik
legmívesebb, legminőségibb közönségfilmje. Szenzitív, csöndes, befelé forduló. Kifejezetten
nem „blockbusteres” blockbuster.
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése