Hogy Superman, vagy a Denevérember
az „igazibb” szuperhős, azzal kapcsolatban a fináléban végül megkapjuk az egzakt megfejtést, a Jasper Jones azonban – sajnálatunkra -
ennél jóval relevánsabb kérdéseket hagy megválaszolatlanul. Bosszantó hiba,
pláne, hogy összességében egy megtekintésre érdemes, különleges hangvételű
alkotásról beszélünk.
Mindenből egy csipet: krimi,
thriller, ifjúsági film, coming-of-age
dráma, szerelmi történet…
…de épp a sokszínűség miatt mutat
zavaros összképet a film. Figyelemreméltó, ahogy Rachel Perkins direktorasszony a zsánerek között cikázik, a
kritikus pontnál azonban mégis rendre megálljt parancsol. S aztán az egyszerűbb
megoldást választva megúszós családi drámát kreál a történetből. Az emocionális
töltet és a különleges ausztrál atmoszféra így is adott, mégis rossz
belegondolni, hogy mi minden más – izgalmasabb valami – válhatott volna a Jasper Jonesból.
Kiváló színészi alakításokat
láthatunk. Nagy névnek itt van mindjárt Toni
Collette és a felismerhetetlenségig elmaszkírozott Hugo Weaving, mégis a gyerekszínészek – főként Levi Miller – viszik a hátukon a filmet.
Csodás az operatőri munka,
magával ragadó az ausztrál táj, és maga a történet is képes izgalmas maradni –
úgy nagyjából a film háromnegyedéig.
A barátnője meggyilkolásával
megvádolt félvér fiú, Jasper Jones
karaktere kellően talányos. Antiszemitizmus, kisvárosi bigottság, előítélek, a
gyermeki józanság-tisztaság – és igazságérzet. Ki kellett volna ezt jobban
bontani – hasonló kendőzetlenséggel, ahogy pl. King beszél az Az-ban a fekete bugyorról és Derry egyes lakóinak csökevényességéről.
Azért nem rossz film a Jasper Jones, tudtuk szeretni. Lehetett
volna ellenben sokkal bátrabb…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése