Nyilván nem várunk már csodát,
fiatalkori sziporkát a 63 éves Bruce Willistől
– maximum Hell Energy reklámokat… -,
de akkor is válogathatna körültekintőbben szerepeket az egykori A-kategóriás
szupersztár. Mert az utóbbi esztendők alapján mintha a korábban felépített nívó
lerombolására törekedne tudatosan.
Az igazság viszont az, hogy Willis - még mindig hiszünk benne, hisz
alapvetően tehetséges arc és óriási figura - lazán tudna jobbat ennél az enervált
teljesítménynél, amelyet a Bosszúvágy
újrájában prezentál.
De furcsa és zilált a film
hangulatisága is. Mintha Eli Roth nem
tudta volna eldönteni, hogy akkor most egy kőkemény macsó mozit szeretne, vagy
valamiféle társadalomkritikába oltott, finoman szatirikus thrillert. Zavaros a
dolog, s a horror-rendező Roth személye
sem túl indokolt, ha csak nem annyiban, hogy az erőszakos jelenetekben –
nyilvánvalóan neki köszönhetően – több a vér, mint mondjuk akkor lett volna, ha
más kezébe kerül a direktori gyeplő. Igaz, a film agresszivitása is olykor
megmosolyogtató. Az autószerelő műhelyben történő kivégzős jelenet meg
egyenesen nevetséges – teljesen kilóg az addigi narratívából, a Fűrész akárhány leggagyibb momentumait idézi.
A legnagyobb probléma azonban
mégiscsak az, hogy Bruce Willis
láthatóan és érezhetően nem élvezi a show-t. Nem élvezi, hogy lőhet, hogy „kaszálhat”,
hogy a bosszúszomját olthatja. Tök rezignáltan és unottan tolja végig a filmet.
De nem is igazán hiteles az egész…
Meghal a feleséged, a lányod kómában, rajtad pedig egy fikarcnyi megrendülés
sem látszik. Persze vannak törekvések a filmben, Roth még pszichiáterhez is „elküldi” Willis karakterét, de mindez csak vihar a biliben és „látványelem”.
Magáról a „bosszúról” és a „bosszúvágyról”
nem sokat tudunk meg, ráadásul a tálalás is igen-igen esetlen. Igaz, Eli Roth különös, furcsa, bizarr
védjegye azért ott van a képkockákon, de valami még sincs rendben ezzel a
filmmel. Nem konzekvens a forgatókönyv, nincsenek emóciók, nincs dráma, nincsenek
igazán jól felépített karakterek.
Szumma szummárum: sokkal inkább a
’74-es klasszikus Charles Bronsonnal!
Pedig az sem egy faltól falig perfekt mozi…
45%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése