Craig S. Zahler az egyik kedvenc
független filmesünk. A Skalpok és csontokban a western műfaját reformálta meg –
egészítette ki kőkemény horrorisztikus elemekkel -, a tavalyi nagy favoritunkban,
a Büntető ökölben pedig emelte a tétet, s a rájellemző formanyelvet,
dramaturgiai ívet még professzionálisabb módon, még tudatosabban használva
bontotta ki történetét. Összehasonlíthatatlan atmoszférát és narratívát
teremtve.
Zahler műveiben az a legizgalmasabb,
ahogy a karakterek működnek a történetben. Mert a Dragged across
concrete eseménysora sem túl forradalmi, vagyis, ha vázolnánk a szinopszist,
tulajdonképpen egy átlagos thriller képe lebegne a szemünk előtt. De ahogy a
rendező életet lehel a figurákba, a pikírt, ironikus humor, a váratlan
események – egy idilli hangulatot, esetünkben szülinapi köszöntést simán „megzavar”
egy véres rablótámadás -, az ahogy zokszó nélkül, egyik pillanatról a
másikra kiiktatja kulcsfiguráit, elég zavarba ejtő. És amúgy meglehetősen
életszerű...
Ezúttal Zahler csínján – de legalábbis
visszafogottabban – bánik az erőszakkal. Most nem törnek olyan kegyetlenül a
csontok, mint a Büntető ökölben, s horror sincs igazán. No persze, ahogy az
lenni szokott, a film utolsó harmadát ismét felpörgeti a direktor, s abban a
periódusban azért akad egy kis belezés, lövöldözés és egyéb hasonló nyalánkságok.
A két korrupt zsaru sztorija
(mind Vince Vaughn, mind pedig Mel Gibson zseniálisat játszik!) még Zahler
előző filmjeihez képest is komótosabban bontakozik ki. A feszkó azonban mindvégig
ott pulzál a képkockákban, jóllehet a meglehetősen hosszadalmas felvezetés
sokak számára szokatlanul hathat, s az sem elképzelhetetlen, hogy a gyorsabb
tempójú komform - mozikhoz szokott közönséget eltántorítja majd a lassú
prológus.
A film hangulata, a dialógusok és
a színészi játék ellenben rendkívül erős!
Gibson viszi a hátán a sztorit, s
meglepő módon kirobbanó formát mutat (nem is tudom mikor volt utoljára ennyire
jó). Zahler kifejezetten harapós, zavarba ejtő mondatokat ad az amúgy sem
polkorrektségéről nevezetes, megosztó kijelentéseiről elhíresült színész
szájába, ami – figyelembe véve a tényeket és a körülményeket – igen csak bátor
és tökös húzás.
A rendező azonban nem papol. Ebben
a történetben nincsenek jók és rosszak. Nincs egzakt erkölcsi nívó. Mindenki
egyaránt bűnös, de mindenkinek érthetőek és logikusak a motivációi – és épp
ezért, vagy ennek következményeként mindenkivel egyaránt képesek vagyunk
azonosulni.
Nem a Dragged across
concrete Craig S. Zahler eddigi leghatásosabb mozija – szerintünk e tekintetben
a Büntető ököl az eddigi életmű csúcsa -, de kétségkívül ez a mostani a rendező
legkimunkáltabb, legátgondoltabb filmje.
Kár, hogy a magyar mozikat ez a
Zahler-mű is csendben elkerülte. Talán majd dvd-n…
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése