Gyerekkorom legkedvesebb
szuperhőse Peter Parker („a közkedvelt és csodálatos Pókember”), szerintem
nagyon hálás és remek filmes alapanyag, mégsem voltam maradéktalanul elégedett
az eddigi mozgóképes adaptációkkal.
igazán nagyszabású Pók-mozi a
2002-es Tobey Maguire nevével fémjelzett Sam Raimi-féle adaptáció volt. Amely
bár szórakoztató cucc, kissé bátortalan és tétova – főként Maguire személyének
köszönhetően. Peter Parker ennél jóval rátermettebb, és jóval többet érdemel!
Később Andrew Garfield valamelyest kiköszörülte a csorbát, de azoknak a filmeknek sem
sikerült elcsípni maradéktalanul a képregény, illetve a karakter esszenciáját. S
a harmadik „nekifutás”, a Tom Holland-féle verzió is hiányérzetet kelt a maga
túlságosan is ifjonti, tinédzser attitűdjével.
És akkor jönnek ezek az arcok
(Bob Persichetti, Peter Ramsey és Rodney Rothman) és megcsinálják! Új
megközelítésbe helyezik a történetet, bátran nyúlnak a karakterhez, miközben
megtartják a képregény oridzsinál hangulatát is. Persze mondhatnánk, hogy
könnyű dolguk volt, hisz ami működik az animációs terepen, nem biztos, hogy
működik az élő szereplős közegben – de a megállapítás vica versa igaz!
Nyilván esetünkben beleférnek
olyan merészségek, mint pl. a dimenziók közötti ugra-bugra, de az alkotók
ízlésesen bánnak a dologgal, nem válik kaotikussá a sztori!
S a helyzet az, hogy az eddigi
egyik – ha nem a – legjobb Pókember-filmmel van dolgunk!
Az Irány a Pókverzum joggal
nyerte el idén a legjobb animációs filmnek járó Oscar-t. Szép, újszerű, vagány
a látvány, azért meg külön jár a piros pont, hogy a fickók ennyire bátran
álltak bele a projektbe és mertek más irányba/irányokba is kacsintgatni - úgy
hogy közben a Stan Lee – hagyaték ebben a moziban van az eddigiek közül a
legszembetűnőbben jelen.
Konklúzió:
A keményvonalas fanoknak
vélhetően épp úgy be fognak jönni a látottak, mint az animációs filmek rajongóinak!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése