A Mötley Crüe – sztorit összegző,
2001-ben megjelent The Dirt c. könyv szolgált alapjául a Netflix azonos című,
március végén debütált filmjének.
A deviáns, hírhedten balhés rock
banda a ’80-as években élte fénykorát. A „hajmetál” – éra rossz fiúi valóban nagykanállal
habzsolták az életet. Nemre és korra való tekintet nélkül dugtak meg mindenkit,
aki élt és mozgott, mindent felszippantottak az orrukba, ami felszippantható
volt, és töméntelen mennyiségben döntöttek le minden valamire való
alkoholtartalmú löttyöt a torkukon.
A Mötley Crüe maga volt a „sex,
drugs and rock and roll”, annak minden giccsességével, vadságával, és
elmebetegségével együtt. Ha éppen nem volt pia, akkor a srácok a saját
vizeletüket nyalták fel a padlóról… És az is csoda, hogy egyikőjük sem lett végül az Aids,
vagy valami zord nemi betegség áldozata: féktelen gruppie-falóként tartotta
őket számon a „szakma”.
Amennyire finomkodó és pedáns
volt a Bohemian Rhapsody, annyira bevállalós a The Dirt. Bár sok esetben műmájerkedésnek
tűnik a „show”, épp ennek a sztorinak jól áll a színes, túlspilázott képi világ
– hisz a rockzene ezen korszaka pont a külsőségekről, a látványról és a teátrális
színpadi megnyilvánulásokról szólt.
Tommy Lee, Nikki Sixx, Mick Mars
és Vince Neil érdekes, izgalmas figurák, hányatott gyerekkorral, zűrös hattértörténettel,
ugyanakkor a film kihagyja a ziccert, nem igazán ás a karakterek mélyére. Összességében
csak a papírmasé rock sztárok eszeveszett tombolását követhetjük nyomon – a faszik
megdugnak minden nőt, aki az útjukba kerül, méregdrága sportkocsikat törnek
ripityára, szállodai szobákat vernek szét ittasan, s állandóan Jack Daniels-el a
kezükben rohangálnak. És persze a drogozás, a kokain és a herka is fókuszba
kerül egy-egy képkocka erejéig. De Sixx heroinfüggőségét is meglehetősen
felszínesen kezeli a film - épp úgy, ahogy magát a sztorit és a karaktereket.
Ettől függetlenül a könnyed,
már-már komikus hangvétel – meglepő módon – nem áll rosszul a The Dirtnek.
Viszont a történet túl sok karaktert mozgat egyszerre, így csapongóvá,
egyenetlenné válik a film.
Az utolsó fél órában kijut a
drámából is, Neil személyes tragédiája – a családi dráma - egészen szívbemarkoló,
de ennél azért jóval többet érdemelt volna a projekt. Még akkor is, ha
tulajdonképpen szórakoztató biopicet hozott össze a Jackass-guru, Jeff
Tremaine.
De amennyire ártalmasak voltak
ezek a faszik valójában, annyira ártalmatlan maga a film. Ez pedig egy
odabaszósnak szánt rock and roll mozi esetében nem túl nyerő dolog...
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése