2019. május 19., vasárnap

Instant család - Instant Family


Ez az a mozi, amit rendkívül sokféleképpen el lehetett volna barmolni, és az, hogy egy szerethető, kedves film lett belőle, csak és kizárólag az író-rendező, Sean Anders érdeme. No, nem mintha Mark Wahlberg és Rose Byrne ne lennének minden hájjal megkent profik, de azért azt is látni kell, hogy Wahlberg nem egy színész óriás, s kell, hogy egy tudatos rendező kellő határozottsággal vezesse.


Ez itt most pont megtörténik, annak dacára, hogy Anders azért – valljuk be – bizonyos tekintetben biztonsági játékot játszik. Ellenben: jól bánik a közhelyekkel és képes arra, hogy az Instant családra ne csupán egy didaktikus, szentimentális „örökbefogadós” filmként tekintsük, hanem lássuk a mélyebb tartalmait is. Vagyis: átjön az üzenet. S noha kiszámíthatóak a fordulatok, abszolút kedvelhető és átérezhető az összegész. Olyannyira, hogy nem kizárt, sokan fognak a film utolsó harmadában bömbölve zsepibe temetkezni - de minimum könnybe lábadt szemekkel tapadni a képernyőre.  


És hát, igen, megvisel a film, főként a történet miatt, mert az örökbefogadás körüli hercehurcát és a nevelőszülő – adoptált gyerekek közötti vívást, vívódást abszolúte nem hazudja el Anders, sőt, igyekszik a lehető legrealisztikusabban ábrázolni. Mindeközben persze a direktor nem tud kibújni a bőréből - vígjátékosan tálal -, de szerencsére nem feledkezik meg a sztori velejéről, és nem csinál olcsó, trágár viccet az örökbefogadás procedúrájából. Inkább megmutatja és körbejárja a szitu szinte majd’ minden oldalát és nehézségét, a dilemmákat és a komplikáltabb lelki folyamatokat.  


Ettől függetlenül azért mindez megmarad fogyasztható, emészthető hollywoodi mozinak. De bár ilyen jóleső és jó értelemben véve érzelmes tudna lenni minden egyes film, ami az álomgyárból jön.


És akadnak itt ütős poénok is - főként helyzetkomikumok -, amelyek ügyesen ellensúlyozzák a sztori komolyabb oldalát. És persze minden jó, ha a vége jó, hisz épp egy ilyen jellegű vígdráma esetében nem engedheti meg magának Hollywood, hogy ne legyen összeborulós, sírva vigadós happy end, de hát ez már csak ilyen.


Az Instant család azonban mer ellenszegülni a trendeknek, és mer nyíltan, sallangmentesen beszélni az adoptálásról, ami már önmagában nem kis teljesítmény.

75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése