Bátor vállalás. Victor Levin
filmjében két szupersztár – Keanu Reeves és Winona Ryder – utálja látványosan
egymást (kezdetben), majd szeret egymásba, miközben feszt dumálnak, fikázzák a
világot, különcködnek és mindenről és mindenkiről megvan a határozott
véleményük.
A Végállomás: esküvő
összességében vonzó kis mozi, a maga különös egzaltáltságával és szokatlan hangvételével.
Aki klasszikus vihogós, összeborulós romkomot vár a szinopszis alapján, az
csalódni fog. A kvázi kétszereplős film olyan inkább, mint egy kamaradarab.
Színpadon is biztosan megállná a helyét. Sőt, talán ott domborodnának ki még inkább
az erényei.
Reeves klassz, Winona Ryder
viszont kicsivel többet ripacskodik a kelleténél. És Levinnek sem sikerült
mindig igazán frappáns dialógusokat írnia, pedig ez a „műfaj” akkor működik
frankón és zökkenőmentesen, ha a párbeszédek pörgősek és leleményesek. Vannak
így is nagy bemondások, jó gondolatok, és vicces jelenetek, de akad majdnem
ugyanannyi gyenge momentum is. Így ami mégis pozitív irányba billenti a mérleg
nyelvét az a hangulat. Mert arra biztosan emlékezni fogunk. Paso Robles amúgy
is gyönyörűséges helyszín, s az a néhány feledhetetlen szcéna szolgáltat annyit,
hogy végül hasonló mosollyal zárjuk a filmet, mint Winona Ryder.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése