Hiába köthető megtörtént
eseményekhez a sztori, hiába mondható valóban érdekesnek és ámulatba ejtőnek a DeFeo – história és a Lutz házaspár kálváriája, sajnos A
rettegés háza érdemben nem sokat tesz hozzá a horror műfajhoz, s a szellemes alzsánerhez.
Rengeteg logikai baki, egy csomó
elvarratlan szál… Ennek ellenére az 1979-es, azonos című horror-alapvetés
2005-ös remake-je nem olyan nézhetetlen, mint a jelenlegi ghost horrorok többsége.
Bár félelmetesnek, s feszültnek
nem igen mondanánk – a hasonló témát feszegető klasszikus Ragyogás természetesen köröket ver erre a filmre még 35 év
távlatából is -, a The
Amityville horror azért képes lekötni a figyelmünket.
Ehhez nagyban hozzájárul az eddig csak többnyire olcsó romkomokban szereplő Ryan Reynolds zsigeri alakítása (persze
az Élve eltemetve és a The voices óta már tudjuk, hogy a fazon
több fronton is bevethető), és a mellékszereplők (Chloe Grace Moretz első fontosabb filmszerepe volt ez pl.!) pontos
játéka.
Balgaság lenne zsigeri horror-élményre számítani: Andrew Douglas semmi olyat nem mutat, amit eddig még ne láttunk volna. Még a félelmetesnek szánt szcénák sem felkavaróak igazán. Reynolds és tökéletes kockahasa befekszenek a fürdőkádba, majd a vízből kinyúlik egy kéz, s lerántja a „mélybe” a pasast. Jájj, de megijedtünk…
Kiszámítható – de egyébként
nagyjából jól összerakott - horror A rettegés háza, mely olyan díszletek között
játszódik, egy olyan pecóban, ahol
már túlontúl otthonosan mozgunk.
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése