Ladj Ly már a film nyitó képsoraival egyértelművé teszi: alkotása - noha többségében a Párizshoz közel eső Montfermeil gettójában élő feketék és muzulmánok a kulcsfigurái - nem a migráns kérdést fogja körbe járni.
A kezdő jelenetben fehérek, feketék, arabok egyként ünneplik a francia fociválogatott vb sikerét, és skandálják az egyébként kameruni származású sztárjátékos, Mbappé nevét.
Ebben a filmben nem a bevándorlási és menekültügyi politika kerül terítékre, és nem is a faji megkülönböztetés - sokkal egyetemesebb a mondandó.
Az alá – fölérendeltségről beszél Ladj Ly, a társadalmi hierarchiáról, az elnyomásról, a megbélyegzésről, az edukációról, és annak hiányáról, valamint az empátiáról és a toleranciáról – vagy azok nemlétéről.
A kontextus jellegéből adódóan faji kérdéseket is érint a film, de közel sem azon van a hangsúly, hogy kinek milyen a bőrszíne. A fekete zsaru épp úgy a démonaival küzd, mint a telep megtért muzulmán „orákuluma”, az egykori bűnöző, börtönviselt Salah.
A film dramaturgiailag sokban hasonlít Fuqua Kiképzés c. rendőr sztorijára, de David Ayer Az utolsó műszak c. dokumentarista jellegű zsaru mozija is megidéződik elemeiben a játékidő során.
Stéphane Ruiz vidéki kopóként kerül harmadikként a már összeszokott zsaru páros mellé. Gwada és a falkavezér Chris igazi nagyvárosi rendőrként uralkodik, hol legális, de inkább illegális eszközökkel Montfermeil kerületén.
A trió portyázik a dobozházak között, majd egy látszólag ártalmatlan, már-már abszurd történés váratlanul elindítja a drámai eseménysort. A telep egyik bajkeverője, a tizenéves Issa elorrolja a közelben tanyázó cigány vándorcirkusz bébi oroszlánját. A romák berágnak, baseball ütővel jönnek visszakövetelni az állatot a kerület „polgármesteréhez”. A sztoriba, rendfenntartó közegként bekapcsolódik a zsaru trió is, az események pedig rövidesen tragikus fordulatot vesznek.
S hogy mi köze van Ladj Ly Oscar-jelölt, számos releváns elsimerést begyűjtő, Cannes-ban is díjazott első nagyjátékfilmjének Victor Hugo klasszikusához? Nagyon is sok!
Ly filmje könnyedén értelmezhető Hugo nagyregényének modern, mozgóképes interpretációjaként. Igaz, romantikát aligha találni ebben az „adaptációban”.
Átfogó társadalmi, kulturális helyzetjelentést viszont annál inkább!
S bár Ly esetenként sajnos nem tud nem részrehajló lenni, és ellenállni az általánosítgatásnak, összességében ügyesen egyensúlyozik a penge élén. Erre remek példa a katartikus finálé, a maga szenzációs, feszült, letaglózó képsoraival.
A nyomorultak egyrészt rendkívül autentikus szociográfia, hisz a rendező első kézből tapasztalta gettó lakóként a rendőri túlkapást, valamint a filmben taglalt állapotokat, másrészt döbbenetes, emlékezetes tanmese, mely Victor Hugo megszívelendő, bölcs szavait húzza alá több soron:
„Jegyezzék meg maguknak, barátaim, nincsenek sem rossz növények, sem rossz emberek, csak rossz gazdák vannak.”
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése