Ragadozók - Piranhas - La piranza dei bambini

A 2019-es Berlinale-n Claudio Giovannesi filmje érdemelte ki a legjobb forgatókönyvnek járó díjat. Nem csoda, hisz a hosszú című La paranza dei bambini annak a Roberto Saviano-nak a könyve nyomán készült, aki a híres Gomorra sorozat írójaként vált ismertté.

A fickó évek óta írja leleplező riportjait, esszéit, cikkeit és regényeit a nápolyi maffia üzelmeiről, folyamatosan magára irányítva ezzel természetesen az érintettek figyelmét is. Saviano több mint 10 esztendeje (!!!) áll rendőri védelem alatt, hisz nem egyszer kapott már halálos fenyegetést a különféle bűnszervezetektől. Állítása szerint sok éven keresztül csak gyógyszerek segítségével volt képes aludni, ma már viszont nem pusztán csak rettegéssel telnek a napjai. 

Nála autentikusabb és szerteágazóbb tudással bíró fazon tehát aligha létezik manapság a témában, így - és többek között a Berlini Filmfesztiválos díjnak köszönhetően – joggal remélhettünk valami igazán felkavaró és gyomorba vágó moziélményt a Ragadozóktól.

A fiatal, szegénysorban élő Nicola kamasz galerijével rója a nápolyi utcákat. Édesanyja ruhatisztítóját – több másik üzlettel és vállalkozással egyetemben – a helyi maffia tartja sakkban. Minden hónapban védelmi pénzt szednek, kezükben tartva a kerületet. Nicola-ban vegyes érzelmek kavarognak a dologgal kapcsolatban. Egyrészt dühös, amiért édesanyját hónapról-hónapra megsápolja a szervezet, másrészt titkon arról álmodozik, hogy egy napon ő is tiszteletet parancsoló nagymenő lesz, sok pénzzel, klassz verdával, csodás barátnővel az oldalán. A srác kapva kap hát az alkalmon: rövidesen a helyi kiskirályoknak kezd el dolgozni – drogdílerré avanzsál -, és noha kezdetben jó célok (is) vezérlik – pl. meg akarja szabadítani a helyieket a védelmi pénz rabigájától -, hamar rá kell ébrednie, hogy kamaszos naivitása, és a tinédzser álmodozás nem menthető át a realitásba. S ha olyan szeretne lenni, mint a példaképei, neki is épp olyan kegyetlenné kell válnia.

Jól ismert motívumok, klasszikus maffiafilmes toposzok. Ettől még persze lehetett volna ez egy klassz film. De nagy sajnálatunkra, és az ígéretes alkotógárda ellenére, a Ragadozók bántóan szájbarágós és didaktikus.

A karakterek sematikusak, a gyerekszereplők nem túl erőteljesek. A Nicola-t megformáló Francesco Di Napoli biztosan többre is képes lett volna, ha a koncepció és a szkript jobban egyben van. Így egy helyenként szétesős, de azért nézhető, nem éppen formabontó mozi lett a végeredmény, ami semmi jelentőset nem tud a már ezerszer pufogtatott közhelyek mellé odatenni.

S visszakanyarodva a Berlinale-ra, élnénk a gyanúval, hogy a díj elsősorban nem a forgatókönyv nagyszerűségének, sokkal inkább Saviano eddig életművének és személyének szólt.

60%

https://www.imdb.com/title/tt8740778/