A Netflix közel dokumentarista
részletességgel, 8 epizódon keresztül számol be a megtörtént eseten alapuló
bűntény sorozatról. A maszkos ismeretlen több éven keresztül folytatta ámokfutását.
A férfi egyedülálló nők otthonába tört be, megkötözte, majd megerőszakolta őket.
Mindezt akkurátusan, ráérősen, módszeresen.
A 4 Golden Globe-ra jelölt mini
sorozat pedig hasonló lendülettel málházik, komótosan, de többségében
érdekfeszítően a végkifejlet irányába.
Többségében. Mert, hogy a 8 felvonás
sok ennek a történetnek. Vagy legalábbis: ebben a ritmikában mindenképpen az!
A sztori két szálon, két
egymástól nem túl távol eső idősíkon fut egyszerre - majd aztán a 2008-as és a 2011-es
történet egy ponton összeér. Ügyes dramaturgiai húzás, csak hogy minőség
tekintetében a két történetszál nincsen balanszban.
Az egyébként kitűnően teljesítő
Kaitlyn Dever-féle sztoriban sokkal több volt, színvonalában közel sem olyan
megkapó, mint a későbbi nyomozás.
Toni Collette és Merritt Wever
kettőse remek, a „jelenben” zajló események pedig jóval érdekfeszítőbbek, mint
a fiatal Marie Adler gyötrelmeinek didaktikusságba hajló mantrázása.
Sokkal izgalmasabban is ki
lehetett volna bontani a sztori azon fejezeteit, melyek a lány erőszakból adódó
lelki tipródásaira fókuszálnak.
A nyomozás ezzel szemben izgalmas
és nem is annyira közhelyes, de a lassú tempó ez esetben sem válik a film és a
történet javára.
Az Unbelievable lehetett volna
zseniális mozi, ezzel szemben csak szimplán „jó”.
Jó film, amely bűnügyi krimiként
is megállja a helyét, de drámaként is kielégítően teljesít.
Kár, hogy nem lett feledhetetlen,
katartikus, igazán „fontos” – a sztori megérdemelte volna.
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése