Tény, hogy a Férfiak, nők és gyerekek nem tartozik Jason Reitman legjobbjai közé, de mivel egy kimagaslóan tehetséges
direktorról beszélünk, a film „üti a szintet”, vagyis: nincs vele komolyabb
probléma.
…csupán „csak” annyi, hogy az a
frissesség, ami mondjuk a Juno-ban, a
Köszönjük, hogy rágyújtott-ban és az Egek urában megvolt, az most csak
nyomokban érhető tetten.
A rendezőre jellemző ’kedves moralizálást’ ezúttal is
megkapjuk, csak most valahogy nincs súlya a ’prédikációnak’. Pedig
tulajdonképpen ügyes kis film a Men,
women and children. Jól szerkesztett, patent a forgatókönyv, frankók a
karakterek – ennyi kiváló színésszel egyébként is nehéz lett volna mellélőni -,
és hát össze van ez rakva, na.
Sajnos azonban Reitman ezúttal
többnyire csak ’papol’ (túlontúl
didaktikus). Pedig a téma valóban fajsúlyos és felettébb aktuális is (mi módon
kúszik be az életünkbe és válik a mindennapjaink részéve az internet), mégsem
sikerült igazán lényeges, fontos és újszerű gondolatokat hozzátenni az
eddigiekhez.
De hogy ne csak a negatívumokról
essék szó: A Men, women and children tulajdonképpen majdnem annyira kedvelhető
mozi, mint a direktor korábbi munkái. Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni: Reitman
jó rendező, érzékeny filmes, s ezt ismételten bizonyítja!
A végkonzekvencia pedig: Adam Sandlernek több ehhez hasonló
szerepet kellene vállalnia, mert ebben a drámai közegben egészen kiválóan funkcionál!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése