Coenék Netflix szponzorálta
western short storyjai épp azt adják, amit összességében egy Coen-filmtől
várnánk. Jóllehet, a tesók most sokkal elmélkedőbb kedvükben vannak, mint
bármikor korábban.
Eredetileg antológiasorozatot
szerettek volna a férfiak, majd a 6 hosszabb-rövidebb történetet végül – nem tudni
pontosan mi okból - mégis inkább szkeccsfilmes formában tálalták a rajongóknak.
Természetesen van összetartó erő
a különféle hangulattal bíró, hol játékos, hol groteszk, költői - lírai vadnyugati
történetek között.
A Coen-tesók a halállal
cimborálnak, az elmúlásról mesélnek! Hol belenyugvón, hol rebellis elszántsággal, de legfőképp a sokat tapasztalt agg bölcsességével.
A filozofikus hangvételhez kiváló
miliő a vadnyugat! Ahol a halál a mindennapi élet velejárója. Természetes módon kezelt jelenség. Nem megrendítő, nem drámai.
A 6 történetet összevetve mindenképp
az a tapasztalat, hogy a rövidebb, frappánsabb sztorik működnek leginkább!
A címadó szkeccs egyenesen vicces,
Coenesen abszurd. A James Franco-s felvonás rafkós sztori, mely az ambiciózus kisember
hiábavaló kínlódásának toposza. A harmadik, s egyben leglíraibb történet,
Coenéktől szokatlan drámai húrokat penget. Itt a művészember hálátlan sorsa
kerül terítékre, no és az a nem túl vidám tény, hogy egy idő után – ilyen-olyan
okokból - mindnyájan koloncokká válunk a körülöttünk élők számára, és… jobb
híján, megyünk a levesbe. Ez a sztori beszél a legszomorúbban az elmúlásról, az
élet hiábavalóságáról.
A negyedik, az All Gold Canyon
című feszkós szösszenet: aranyásók harca a zsákmányért, picit másként, mint azt
várnánk, vagy megszokhattuk. A sort végül két hosszabb szkeccs zárja, melyek
közül az első, a Zoe Kazan-os sztori szerintünk az összeszedetlenebb, igaz,
Coenék itt is képesek komoly mondanivalót csempészni, a látszólag hétköznapi
képsorok mögé.
Az utolsó, a postakocsiban
játszódó sötét hangvételű kamaradarab, a The Mortal Remains, a
legmetaforikusabb, legelmélkedőbb a történetek közül.
S hogy mi az indíttatás,
a művészi szándék ezzel a különös, első blikkre talán ziláltnak tűnő, de nagyon
is összeszedett, érett kisfilm-gyűjteménnyel?
Coenék mintha összegeznének. Hisz
minden, ami Coenes, ami rájuk olyannyira jellemző, jelen van valami módon
ezekben a történetekben. Ezt gondolják az életről, ezt gondolják a létezésről.
Íme eddigi életművük esszenciája.
Érett művészek, érett produkciójáról
van szó. A Fargo szertelen zsenialitása már nincs meg, helyette azonban van irigylésre
méltó szabad művészi attitűd és átgondolt direktori koncepció.
Nem Coenék legjobbja, de még így
is az elmúlt év egyik legfigyelemreméltóbb mozija, ami nem
mellesleg igazi sztárparádéval kecsegtet!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése