Habár sokat emlegetik Ryan Reynolds tavalyi Önkívület c. moziját a Beépített tudat kapcsán, igazándiból nem
sok köze van egymáshoz a két filmnek. Ráadásul a kapcsolódási pont, Reynolds is csak egy soványka
mellékszerepet kapott ebben a mostani „tudatátültetésben”. Vagy inkább „agyleszívásban”,
hiszen Ariel Vromen (az ő nevéhez
fűződik az egyébként egészen okés gengszter mozi, a 2012-es The iceman) filmje, még Reynolds nem túl veretes tavalyi
akciózásával összevetve is bőven alulmarad.
Az Önkívület összes idiótaságát feledtette a nagyjából okés tempó, és
a jól ütemezett pofonosztás. Vromen
ellenben borzasztó karmesternek bizonyul. Elképesztően rosszul időzítettek az
akciójelenetei, ráadásul ezen szcénák minőségben kb. a Medicopter 117 tv-filmes szintjét hozzák, ami egy ilyen A-kategóriás
sztárokkal teletűzdelt mozi esetében több, mint érthetetlen – és ambivalens
hatást kelt.
Ha már itt tartunk, eleve az is
felfoghatatlan, hogy Tommy Lee Jones,
Gary Oldman, és a fiatalabb
generáció, Michael Pitt és Gal Gadot hogyan kerülhettek egy ilyen
alávaló projektbe...
...de Kevin Costner is
többre hivatott, mint erre az idétlen bohóckodásra - jóllehet ő az, aki miatt
képesek voltunk végig kínlódni a filmet. Már a Mr. Brooks esetében bebizonyosodott, hogy Costnernek nem csak a jóravaló, kedves, boci szemű karakterek
állnak jól - ezúttal is ügyesen formálja meg a gazfickót! De még az ő jelenléte
sem képes feledtetni a Beépített tudat
narratívájának súlyos logikátlanságait, a kidolgozatlan, fantáziátlan
akciójeleneteket, a tök béna drámai vonulatot, és legfőképpen azt, hogy Vromen mozija nevetséges módon még
borzasztó komolyan is veszi magát.
2016 egyik legrosszabb filmje –
vitán felül!
30%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése