Az igazat megvallva nem nagyon
értjük, hogy pont az amerikai kritikusoknál miért cseszte ki ennyire a biztosítékot
a Mr. Church, amikor az ítészek bőven
edzve vannak pátosz és szentimentalizmus terén – Hollywoodnak hála. Ráadásul, a Mr.
Church – pedig próbáltunk baromira szigorúak lenni vele – közel sem olyan
rossz – sőt! -, mint azt a szakírók állítják.
Bruce Beresford (Miss Daisy
sofőrje) csupán azt a joviális, manapság már picit avíttnak tűnő hangulatot
igyekezett újfent a vászonra álmodni, ami már nagyjából a ’70-es évek óta a
sajátja.
No persze lehetnénk borzasztóan
szőrös szívűek, és vádolhatnánk szirupossággal a Mr. Church-öt, mégsem ennyire egyszerű a helyzet! Ugyanis bármennyire
is szentimentális Susan McMartin
szkriptje, ember legyen a talpán, aki ellen tud állni neki, és semmilyen
hatást nem gyakorol rá a történet.
...ami egyszerű, mint a faék,
mégis rendkívül szívhez szóló, olyan jellegű gejlségnek pedig híre hamva sincs
benne, mint példának okáért a nemrégiben bemutatott Mielőtt megismertelek c. ízléstelenségben! Apropó ízlés! Talán ez
az, ami megkülönbözteti Beresford meseszerű
álomvilágát a nagy átlagtól!
Bár kifejezetten klisések a film
karakterei, a rákkal viaskodó édesanya, a titokzatos jótevő Mr. Church, valamint az édesanyja
betegségével és az élet egyéb nehézségeivel szembe kerülő Charlie, a direktor mégis képes őket humanoidként ábrázolni, s apró
kis emberi közjátékok, elcsípett bensőséges pillanatok segítségével közelebb
hozni hozzánk a figurákat. Ezt hívják kérem tehetségnek! Melyben
Beresford eleganciája dominál! Mert a
Mr. Church-ből, minden hibája
ellenére csak úgy süt a kellem és a méltóság!
Így pedig a történet cirádáit is
hajlandóak vagyunk megbocsátani az alkotóknak, hisz a Mr. Church – így vagy úgy, de – a szívhez szól, és még picit el is
gondolkodtat!
A casting egyébiránt remek - enélkül nem is működne ilyen jól a film!
Eddie Murphy sokadszorra bizonyítja,
hogy jóval több ő, mint holmi nevettető kisiparos (eredetileg Samuel L. Jackson-t szerették volna
szerződtetni a szerepre, végül azonban Murphy
lett a befutó – kiváló döntés!), de az igazán kellemes meglepetés Britt Robertson (Holnapolisz; Dan és a szerelem), aki a maga egyszerű, mégis elbűvölő
szépségével és lehengerlő természetességével uralja a vásznat!
Egy szó, mint száz: nem értünk
egyet a fanyalgókkal! A Mr. Church a
maga módján nagyon is rendben lévő mozi! Igen is szükség van az ilyen mesés,
szívmelengető történetekre - hatásvadászat ide, vagy oda!
Gyárilag gerjesztett, mégis
mélyen megélt érzelmek! Készítsd a százas zsepit!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése