Nem, nem olvastuk Dan Wells több részes regényfolyamát,
így nagyjából fogalmunk sem volt, hogy mire számíthatunk az I am not a serial killertől.
A történet fókuszában egy
kisvárosi weirdo, John Cleaver áll, akiről nemrégiben hivatalosan
is megállapították, hogy szociopata, s aki különös módon vonzódik a különféle
halálesetek, gyilkosságok és gyilkosok iránt. Persze olyan háttérrel, ami
Johnnak van, nem csoda a rendhagyó „szeszély”. A tinédzser srác édesanyja
ugyanis boncmesterként űzi az ipart, s John
gyakorta segít be a mutternek a hentes melóban.
Amikor az álmatag kisvárosban zsinórban
megmagyarázhatatlan, bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok
történnek, John nyomozásba kezd - a
sorozatgyilkos nyomába ered. Nem is sejti, hogy mekkora szarba tenyerel...
Az I am not a serial killer tulajdonképpen az eddigi egyik legjobb Stephen King adaptáció – amit nem Stephen King írt!
Bármennyire is kusza és zavaros a történet, az biztos, hogy a kiváló Max
Records (Ahol a vadak várnak) és Christopher Lloyd kettősét nem fogod
egyhamar feledni!
Az olykor kissé zilált narratívát
kiválóan ellensúlyozza az elképesztően hideg-rideg, félelmetesen sötét
atmoszféra; vagyis a 2005-ös Isolation
rendezője, Billy O’Brien
hangulatteremtésből ötösre vizsgázik, kár, hogy magával a történettel – főként a
karakterekkel és a bennük rejlő „drámával” - már nem tudott ennyire
magabiztosan/határozottan bánni, s helyenként kicsúszik a kezéből az irányítás.
Az indie-s tálalás azonban értékelendő és jól is áll a sztorinak, nem
beszélve a képi világról, a remek színészi jelenlétről és a – nem győzzük
hangsúlyozni – elképesztően vérfagyasztó, kísérteties hangulatról.
Különös mozi, egy különös
érdeklődésű tinédzser srácról!
Nem hétköznapi élmény, annyi
szent!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése